Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

Tabló - Néprajz és képhagyomány, avagy néprajzi képtudomány Helge Gerndt- Michaela Haibl, Hrsg.: Der Bilderalltag. Perspektiven einer volkskundlichen Bildwissenschaft Serfőző Szabolcs

SERFŐZŐ SZABOLCS Néprajz és képhagyomány, avagy néprajzi képtudomány Gerndt, Helge - Haibí, Michaela, Hrsg.: Der Bilderalltag. Perspektiven einer volkskundlichen Bildwissenschaft. Münster - New York - München-Berlin: Waxmann, 2005. 426 p. /Münchner Beiträge zur Volkskunde, 33./ itt ismertetett tanulmánykötet a müncheni Ludwig-Maximilians-Universität néprajzi intézete (Institut für Volkskunde/ Europäische Ethnologie) fennállásának negyvenedik évfordulója alkalmából, 2004 februárjában Volkskunde als Bildwissenschaft (Néprajz mint képtudomány) címmel rendezett szimpózium előadásait tartalmazza. Az intézet a német „néprajzi képkutatás" (volkskundliche Bildforschung) egyik fontos központja, különösen Leopold Kretzenbacher tevékenysége nyomán, aki I 966-1 977 között vezette az intézetet, s elsősorban a kegyképekhez fűződő legendákról írott művei révén vált ismertté (Kretzenbacher 1971). A szerkesztői előszó tanúsága szerint a konferencia témaválasztását a világunkat mindinkább elárasztó képözön s az arra való tudományos reflexió igénye indokolta. Az 1990-es évek elejétől ugyanis egyre többen érvelnek amellett, hogy a kortárs nyugati kultúrában a képeknek, illetve a vizualitásnak egy újfajta hegemóniája jött létre azáltal, hogy a képek termelése és fogyasztása korábban elképzelhetetlen mértékben megsokszorozódott. Állításuk szerint egy olyan képi fordulat (iconic turn) következett be,

1 melynek eredményeként „a vizuális kultúra nem egyszerűen része a mindennapi életnek, hanem maga a mindennapi élet" (Mirzoeff 2000), Hans Belting szerint pedig korszakunkban egyenesen a képek foglyaivá váltunk. A képek minden korábbinál jelentősebb társadalmi szerepére vonatkozó teória nemcsak a hagyományos képtudományokra - mint például a művészettörténet vagy az esz^2 tétika - volt/van komoly hatással, hanem olyan tudományterületekre is, mint a filozófia, ^2 az irodalom- és történettudomány, vagy a biológia és a matematika.

7 Mindezek után természetesen a néprajztudományban is felmerült az igény, hogy reflektáljon a „képi fordulatra", annál is inkább, mivel a képek, a vizualitás kutatása - különösen német és skandináv területen, Bildlore, Bildkunde, illetve „néprajzi képkutatás" (volkskundliche Bildforschung) néven - már az 1980-as évektől a néprajz egyik önálló kutatási területévé kezdett formálódni. Ez a Magyarországon talán kevésbé ismert tudományterület a hagyományos népművészet-kutatásnál jóval nagyobb tárgykört ölel fel, a képi ábrázolások sokféle műfajának szerepét vizsgálja az újkori népi/populáris kultúrában, az illusztrált röplapoktól a votív képeken és olajnyomatokon át a fényképekig. A „néprajzi képtudo306 mány" kezdetei az európai etnológia svéd iskolájának klasszikusa, a lundi egyetem professzora, Nils-Arvid Bringéus nevéhez fűződnek, aki 1 981 -ben svédül, majd 1982-ben