Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

Tabló - Az anyagi kultúra és a háló Carl Knappett: Thinking through material culture. An interdisciplinary perspective Wilhelm Gábor

Éppen ezért érdemes elidőznünk röviden ennél a fogalomnál, részben hogy jobban lássuk tartalmilag Knappett elméletét, részben hogy jobban lássuk elméletépítését. Knappett abból indul ki, hogy az affordanciát nem elégséges fizikai vonásként értelmezni, mint ahogyan ez Gibsonnál megtalálható, mert az ilyen felfogás túlságosan általánossá teszi a fogalmat. A tárgyak használata ugyanis nemcsak a dolgok fizikai formájától, szerkezetétől függ, hanem ezen belül a kulturális gyakorlattól is (46. p.). Az affordancia fogalma eredetileg Gibson ökológiai pszichológiai megközelítésének központi része volt (a közvetlen észlelés elméletéé), Gibson viszont csak példákat adott meg a fogalom működésére vonatkozóan, s formális meghatározását elkerülte. Nála az affordancia nem más, mint ami valamit ad, nyújt, kínál az ágensnek. Forrás, amelyet a környezet nyújt egy adott organizmus számára; forrás, mely lehetőséget ad valamilyen cselekvésre. Gibson számára az affordancia a környezet vonása, de az ágenshez képest, viszonyítottan jelenik meg. Gibsonnál a jelentés és az affordancia nagyjából azonos fogalom, azaz a jelentés szintén a környezet vonása, nem pedig mentális tulajdonság (5 I. p.). A fogalom alaposabb tisztázása azonban a következő generációra várt. Hozzá kell tenni, az affordancia fogalmát illetően máig nincs egyetértés. Knappettnél az affordancia a tárgy (környezet) vonása, de egyben relacionális vonás (47. p.). Bizonyos értelemben független az ágenstől, nem szűnik meg tehát, ha nem használja senki az adott tárgyat, vagy ha nem veszi észre (noha nélkülük nincs értelme erről beszélni [49. p.]). Gibson időnként a tárgy vonásaként, időnként a tárgy és az ágens kapcsolataként kezelte az affordanciát. A szerző szerint létezik egyfajta kölcsönösség az affordancia és az ágens között. Ha nincs ember, nincs szék. Az affordancia függetlenségének akkor van értelme, ha abból indulunk ki, hogy független az észleléstől. Az ágens fizikai képessége számít, nem az, hogy észreveszi-e az adott dolgot, vagy tud-e róla. Ebben az értelemben (a szubjektumtól) független vonás az affordancia (49. p.). Knappett az affordancia tárgyalásakor főleg Heft ( I 989) ezzel kapcsolatos ökológiai elméletét idézi, aki egyértelműen mint vonásokat kezeli az affordanciát (melynek van független és relacionális vonása). Heft ugyanakkor igyekszik megkerülni a direkt és indirekt észlelés problémáját. A korábbi posztgibsoni affordanciaelméletekben az affordancia szintén a környezet vonása, noha adott élőlényhez képest működik, valamilyen jelentősége van az élőlény életében. Kérdés viszont, milyen jellegű vonásról van szó, illetve mit jelent a „viszonylagos", „relatív" ebben a modellben (Chemero 2003:182). Noha ezek az elméletek egyetértenek abban, hogy affordancia a környezet állattól függő vonása, e két kérdésre már a korábbi elméletek is legalább kétfajta választ adtak. Az egyik szerint az affordancia olyan környezeti forrás, mely szelekciós nyomást fejt ki az állatra, azt irányítja (Reed 1996). Egy másik nézet szerint a környezet diszpozicionális vonásáról van szó, melynek működéséhez aktualizáló körülmények kellenek (Turvey 1992). A diszpozíció a lehetséges aktualizáló körülményektől függ. Ha az affordancia diszpozíció, akkor állatok lehetséges jelenlététől függ, melyek azt aktualizálják. Az affordanciát tehát ki kell egészíteni az állatok vonásaival. Figyelembe kell venni, hogy ez utóbbi változat nem tartalmaz szelekciós elemet (Chemero 2003:182-184). A kérdéssel foglalkozó újabb megközelítések közül néhány azonban megkérdőjelezi a korábbi elméletek közös jegyét. Chemero (2003:184) például vitatja, hogy az affordancia