Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)
Tabló - Az anyagi kultúra és a háló Carl Knappett: Thinking through material culture. An interdisciplinary perspective Wilhelm Gábor
háttérfeltétel, mely vagy lehetővé tesz valamit, vagy megakadályoz, hanem önmagától létre tud hozni meghatározott viselkedéseket emberekben. Innen folytatva több szálat követ Knappett. Egyrészt a Dan Norman által ismertté vált, a gibsoni közvetlen észlelés elméletén nyugvó affordancia fogalmát igyekszik beleilleszteni formálódó elméleti keretébe, másrészt a Latour révén figyelmet kapott aktív hálózat (network) és szimmetria segítségével próbálja meg áthidalni a társadalmi és a materiális világ között lévő rést (szakadékot), illetve meghatározni a két terület közötti kapcsolatot - kerülve a dualista fogalmakat. A kapcsolat aszimmetrikus jellegét, mely mind a szociológiai, mind a materialista megközelítéseket jellemzi, Latournál (és Knappett nél) felváltja a hibrid ágencia, mely szimmetrikusan és megosztva fedi le az emberi és a tárgyi világ részeit (30-3 1. p.). Knappett módszere a különböző társadalomelméleti megközelítések közötti tájékozódásra és az ezekből való válogatásra viszonylag egyszerűnek látszik: azokat a modelleket igyekszik számba venni és a tárgy és a szubjektum viszonyára alkalmazni (majd később a példáiban tesztelni), melyek kifejtetten relációs típusúak. Az alkalmazás pedig - általánosabb szinten - nem jelent mást számára, mint annak vizsgálatát az organizmus, az ágens és a társadalmi személyiség perspektíváiban, hogy mennyire képes a kiválasztott modell a szubjektum és az objektum között a „klasszikus" elméletekben felfedezhető kartéziánus dualizmust megkerülni. Ily módon a relációs, hálózat típusú megközelítést (vagy ennek valamelyik konkrét változatát) egyaránt végigköveti az észlelés, a megismerés és a cselekvés területén. A hálózat jellegű modell keretében Knappett tehát (Latour nyomán) rendszer (rendszerek) részeként kezeli mind a tárgyakat, mind a szubjektumokat. Hangsúlyozza továbbá, hogy az egyes elemek (szubjektumok, tárgyak) közötti határvonalat nem lehet pontosan megadni, az élő rendszerek szervezetileg is nyitottak tehát, nemcsak az információ-, anyag- és energiacsere területén. Mindezek alapján a szerző a világnak egy olyan ontológiáját feltételezi, mely nem hierarchikusan tagolt. Az észleléskor az ingereket nem különböző szinteken dolgozzuk fel, azaz a fizikai ingerek nem egy magasabb szinten, később kapnak jelentést az észlelési folyamatban, hanem már eleve jelen vannak az ingerek forrásaiban. Ugyanígy az élő organizmus nem valamilyen magasabban szervezett dolog, mint a nem élő környezet, hanem a két típus egységet képez, nem választható szét, kölcsönösen - szimmetrikusan - átjárja egymást. Az észlelés ilyen jellegű felfogására a szerző központi példája a gibsoni közvetlen észlelés elméletében megjelenő, majd a pszichológus Normannél továbbgondolt affordancia. E felfogás sze~ rint a környezetben lévő dolgok felépítésük révén eleve megengednek bizonyos cselekveséket vagy sem, ehhez nincs szükség későbbi mentális folyamatokra, mérlegelésre, értelmezésre, összevetésre. A postaládát úgy alakítják ki, hogy belefér a nyílásába a levél, de más jellegű tárgyak nem. A postaláda tehát támogatja, megengedi a levelek bedobását, de korlátozza a nagyobb tárgyakét. Mindez a postaláda adott vonásainak függvénye. Norman elmélete ugyanúgy elkerüli mind a materialista, mind a mentalista álláspontot, mint Latouré. Knappett azonban nem titkolja, hogy e vonások jellegével kapcsolatban máig nincs egyetértés a kutatók között. Mennyire belső, független, kizárólag fizikai vonásról, illetve külső, relációs kapcsolatról van-e inkább szó? Mind Norman, mind Knappett a relációs, a használók és a tárgyak között található vonások mellett voksol. 296 E vonások annyiban függetlenek, hogy az aktuális cselekvő ismeretei nem befolyásolják,
