Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

PÓCSIK ANDREA: Válogatott cigányképek. Cigányábrázolás a magyar játékfilmekben a hatvanas évektől napjainkig

alkotók, sem a nézők nem érettek még a kisebbségi és többségi azonosságtudatra vonatkozó lényegi kérdések feltevésére. Azoknak a folyamatoknak a lenyomatait, amelyek a roma kulturális életben zajlanak, és amelyeket joggal tekinthetünk Lévi-Strauss nyomán a társadalmi emlékezés „hideg periódusa után bekövetkező forró időszakának", a múlttal való szimbolikus kommunikáció révén a jövőteremtés és ezáltal a közösségformálás műveletének, hiába is kérnénk számon a magyar játékfilmeken, még ha az alkotók között több roma származású művészt találunk is. Alapvetően hiányzik az az etikus, felelősségteljes alkotói hozzáállás, amellyel megkísérelnék a rendszerváltozás óta zajló - a cigányság életében, kultúrájában különösen nagy szerepet játszó - társadalmi folyamatok feltárását. A formakeresés helyett a cigány tematika és a műfajiság újabb gyakori összekapcsolódása sajnálatos, ám tanulságos tény. A romák integrálódását nemcsak segítő, hanem legalább annyira akadályozó politikai, társadalmi és kulturális érdekcsoportok harca nem elégséges magyarázat a szemlélet- és megközelítésmódokban jelentkező égető hiányokra; ugyanúgy jelzi a többségi társadalomnak - tudatlansága, érdektelensége és éretlensége folytán - körvonalaz(hat)atlan szerepeit is ezekben a folyamatokban. JEGYZETEK 1. A tanulmány egy kutatás keretében készült, amelyet a Magyar Mozgókép Közalapítvány támogatott. A dolgozat írása közben Gelencsér Gábor filmtörténész és Szuhay Péter antropológus hasznos tanácsokkal, segítő bírálatokkal láttak el, melyeket ezúton is nagyon köszönök. 2. A vizsgált filmek listája a tanulmány végén található. Jeleznem kell, hogy egy olyan nagyjátékfilm nem szerepel az elemzettek között, amelynek megjelenését óriási bukás követte: Szabó Ildikó Chacho Rom. 7\z igazi cigány című műve (1999). A német-magyar koprodukcióban készült mű „szövevényes cigánytörténelem mesékkel és vérvalósággal"; a filmszemlés bemutató után gyakorlatilag eltűnt. Nem szerepel az elemzésekben még néhány olyan kisjátékfilm sem, amelyek marginális alkotásoknak tekinthetők, melyeket elenyésző számú közönség láthatott, s melyeket a filmszemlén az előzsűri nem válogatt be a versenybe sem. Kettő közülük fiatal roma színészek rendezése: Király Márk Valami angyali (2004) és Nyári Oszkár Hadmennyen (2004), a harmadik pedig egy dokumentum-kisjátékfilm: Tóth Sándor/l Kör (2005) című alkotása. Bár ezek £ az önreprezentációs módok kutatásához lennének alkalmasak, ismeretlenségük miatt (csak- 7 úgy, mint a Szabó-film esetében) eltekintettünk elemzésüktől. ^ 3. A művészetpszichológia és közönségszociológia határán végzett, számunkra érdekes kutatási eredményeit két művében foglalta össze Halász László (Halász 1974; Halász-Sípos 1969). o> 4. Francesco Casetti egy fejezetet szentel a különböző filmszociológiai irányzatok ismertetésének, g de Siegfried Kracauer művén kívül a területet kutató szerzőktől nem jelentek meg írások magyar nyelven (Casetti I 998:104-126). Bernáth Péter értékes elemzésében az adott időszakban készült tizenegy játékfilmet vizsgál, és olyan összefüggések feltárására vállalkozik, amelyek a roma karakterek és a magyar többségi társadalom önképe között állnak fenn. Ezenfelül elemzi azokat a cigányság felé irányuló többségi attitűdöket, amelyek ebben az időszakban jellemzőek voltak. Következtetéseit érdemes összevetnünk a harminc-ötven évvel később készült alkotásokról szóló elemzésekkel.