Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

PÓCSIK ANDREA: Válogatott cigányképek. Cigányábrázolás a magyar játékfilmekben a hatvanas évektől napjainkig

megközelítés azonban behatóbb vizsgálatot igényel, hiszen a felnagyított jellemző a szereplőknek a történetben kijelölt helyét határozza meg. A sematizálás, amely a politikai élclapok karikatúráinak hagyományához nyúl vissza, erőteljes önreflexióval párosul.

27 A szerzők azzal az animációs megoldással éltek, hogy a figurákat létező személyek arcával látták el. Részben a stáb tagjairól, részben ismert színészekről készítettek több száz fotót, amelyeket aztán igen ügyesen animáltak: így sokkal kifejezőbb mimika megformálására nyílt módjuk. Ez az erőteljes gesztus igen hatékonyan működhetne egy valóban „demokratikusan" felépített történetben (ha a szarkasztikus gúny egyformán sújtana mindenkit, és bizonyos csoportok- mint a cigányok-esetében nem a társadalmi távolság növelésének eszközévé válna). Az első figura, akivel megismerkedünk, sok tekintetben emblematikus alakja a történetnek. Az idős cigány férfi (a főhős nagyapja) sliccét igazgatva lép ki egy kapualjból: egy prostituálttól jön éppen. Rögtön azokat a címkéket kapja meg, amelyeknek a cigányokat ősidők óta megjelölő sztereotípiák szolgálnak alapul: túlfűtött szexualitás, babonás világlátás és az eltúlzott cigány beszéddel jelzett idegenség, tanulatlanság. Közte és a „bunkó magyar strici" között kialakuló párbeszédben kezd kibontakozni a cselekmény egyik szála, a „Rómeó és Júlia-történet" parafrázisa. E mellé kerül majd a nagyapa és unokája közötti eszmecsere: a romantikus szálhoz szövődő akciószál elindítása, az ősi bölcsesség megfogalmazása után (miszerint a boldogsághoz „pénz és pina" szükséges) a fiú megpróbál gyorsan kitalálni valamit, hogy megvásárolja Julika szerelmét. A film igen gazdag terepet kínál az interdiszciplináris elemzéseknek: szociológiai, városantropológiai, szociolingvisztikai és szociálpszichológiai vizsgálódásra motivál. Ezek közül most leginkább ez utóbbi megközelítésre helyezném a hangsúlyt. Mivel a film a kamasz nemzedék egy csoportját választja főhősül, alkalmat kínál az elsődleges és a másodlagos szocializáció közötti ellentmondások, ütközések bemutatására. Azzal azonban, hogy egy multikulturális, etnikailag színes közösségre épít, és azt sztereotípiákon keresztül mutatja be, erősen etnicizálja a felmerülő problémákat. Leghangsúlyosabban ez az apa/gyermek kapcsolatokban nyilvánul meg: ha megnézzük a hol vázlatosabban, hol erőteljesebben ábrázolt családi kötelékeket, szembetűnő, hogy minden esetben szoros érzelmi kötődésről van szó. A törődés módja bár mindig erősen sematizált, mégsem „egyenrangú". Nézzük csak a főhősöket! A bunkó stricinél alapvetően a társadalmi helyzet és az ahhoz kapcsolódó életfelfogás határozza meg: a pénzközpontúság. A két oláh cigány családban ugyancsak hangsúlyozott a gyermekszeretet, de a kulturális másság alapján: liberálisabb szemlélet hatja át, kevésbé tekintélyelvű. A társadalmi helyzet azonban korántsem olyan hangsúlyos, mint az előbbi esetben. A zsidó apa viselkedése rendkívüli módon etnicizált: a praktikus tanácsokat kizárólag a pénzéhség, az agyafúrt bankárszemlélet motiválja. Az elsődleges szocializáció másik közege a kortársakból álló társaság. Ez nem „valódi" kötődéseken alapszik, hanem egy iskolai osztály tagjaiból áll. Összetartó erejét az intézményes oktatással való szembeszegülés, a közös generációs érdeklődés és nem utolsósorban a (lakóhely miatti) hasonló társadalmi helyzet adja. A csoport kialakítása, az azon belüli, illetve a csoportok közötti konfliktusok erősen alárendelődnek a dramaturgiai céloknak. Hiszen a főhősök rivalizálása, személyiségbeli különbsége is etnicizálódik azáltal, hogy a két család közötti (ősi) származásbeli ellentétet örökíti tovább. A kulturális eltérések a sztereotípiákon keresztül válnak hangsúlyossá. Itt azonban tennünk kell