Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)
AMBRUS JUDIT: „Szegényes környezetben királyi gyermek- ez Vista..." Egyházi és közösségi értékrend viszonya egy kalotaszegi faluban
ilyen teljesen felesleges mulatságokra súlyos ezreket és tízezreket [költenek]. Egy lakodalom 3-4 napig tart, tehenet vágnak, egész szekérrakomány szeszesitalt hoznak, belekerül 40-50 000 Leuba. [...] Temetéseknél meg minden költség a gyászoló háznépet terheli. Temetésnél különösen olyanoknak kell kitenni magukért, akik nem szülői örökséghez jutnak. [...] az ilyen örökös köteles az örökségben másokat is részeltetni. Ennek pedig legkézzelfoghatóbb és legszebb kifejezője egy feledhetetlen tor. Ilyen esetekben gyászkocsit hozatnak, cigányt fogadnak, főznek, sütnek, vigasztalják egymást, a végén cigány mellett elfelejtik a gyászt még másnap is, hogy legvégül elmondhassák: ilyen jól rég nem mulattunk." (História domus 67.) A lakodalom, konfirmálás alkalmával a lányok ünnepi viseletének költségeiről pedig a következőket jegyzi meg ugyanott: „Földeket adnak el, soha nem rendezhető adósságokba merülnek egy-egy alkalommal. S ha csak az volna cifra, akinek módja van hozzá. De konfirmáláskor ismeretlen ember meg nem tudná mondani, hogy melyik gyermek gazda emberé és melyik szegény napszámosé. Mind egyformán cifrák." (História domus 67.) 26. Bár a vadházasságok gyakorlatának nagymértékű elterjedtsége miatt a válások számának, arányának alakulását nem tartjuk jellemző mutatónak Magyarvista esetében, arra fel szeretnénk hívni a figyelmet, hogy a források adatai szerint a vistaiak már a 18. század végén éltek a református egyház Erdélyben jellemző jogszokása - amely szerint az eljegyzések felbontását és a válópereket első fokon az egyházmegyék részleges zsinatain (partialis synodus) tárgyalták (Sipos 2002:103) - által biztosított válási lehetőséggel. Erről adnak számot a história domusban a „kalotaszegi egyházmegyei levéltárban levő Kolos és Kalota-szegi Ref Papi Kerületnek Jegyzőkönyve /etc/ I 793 Eszt.-ben" címmel a következő válásokkal kapcsolatos feljegyzések: „ I 794 III12 Vistai Szilágyi Ágnes felperes válópere Szőts István ellen házasságra való erőltetés miatt. Elválasztják. 1796. XI. I. Vistai Kováts András kérelmére Bán Erzsébettel kötött házassága megsemmisíttetik, mivel alperesnek még házassága előtt teherbe ejtve gyermeke születik." A válások korai megjelenésére azért utaltunk itt, mert az a közösség értékrendje, mentalitása alakulásának szempontjából fontos lehet számunkra mint a nők helyzetének megváltozására utaló jelenség vagy egy individualizáltabb, polgárosodó értékrend korai megjelenésének jelzője (Kotics 2001:65). 27. Fülemile Ágnes és Balogh Balázs is találkozott Kalotaszegen végzett kutatómunkája során a vistaiak erkölcsiségének a környező falvakban való meglehetősen negatív megítélésével: „Magyarvista leginkább a szabadszájúságáról és szabadosságáról híresült el. Egy sokat idézett falucsúfoló így szól: »Vistarol feleséget ne hozzál, mert mind csalfa!« [...] Mérán úgy mondták, hogy »nem ember az ember és nem asszony az asszony Vistán, ha nincs szeretoje«." (BaloghFülemile 2004:53.) 28. Még ha vannak is kivételek: „Nem mondom, hogy mind e szomorú megállaptitások alól nincs kivétel. Vannak és hála Istennek nem kevesen vannak, akik minden részben mások, akik legalább bizonyos tekintetben megértik a Krisztus szolgája méltóságát és pártján vannak. [...] Ezek azok, akik háborgó lelkünknek enyhületet, megnyugvást és reményt nyújtanak afelől, hogy Isten és az anyaszentegyház ügye nem tiporható meg teljesen. De általában a nagy többség tudatlan, istentelen és teljesen egyházaiatlan." (História domus 55.) 29. „Az ecclesiasticus ordo, minthogy jobb példaadással, nemcsak tanítással oktatja jóságos cselekedetekre az hallgatókot, gyakor visitaciókkalaz püspekek, seniorok, kiki mind az ő szokott vallásában recepta religióján valókat mindenütt ez országban szabadon visitálhassák, fogyatkozásokat reformálhassák, és jókot is jobbítani és az vétkeseket érdemek szerint való büntetéssel, minden erejekkel, haszonos, jóságos és dicséretes cselekedetekre indítsák." (Idézi Szőcsné Gazda 1999:313-314.) 30. A presbitérium a protestáns egyházközségek lelkészekből és választott világi egyháztagokból álló vezető testülete. Még nevezik egyháztanácsnak, konzisztóriumnak, megyeszéknek, domesticumnakis (Kósa 1990:457).
