Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

BÁCSVÁN LÁSZLÓ: Guru-sishja parampara - a tanítványi láncolat. A nyugati vaisnavizmus idegenségének egy sajátos aspektusáról

formáitól távolodó, személyes viszonyulást kereső nyugati ember számára vonzó is lehet a keleti tradíció (mint ahogy, úgy tűnik, az is, és ez lehet az ISKCON sikerességének egyik magyarázata), a szervezeti jelleg erősödésével pedig csökkenhet a távolság a keleti és nyugati vallásgyakorlás formális kereteinek tekintetében. Összegezve A guru-sishja-parampara tehát létezik a modern Nyugaton is, és bár formájában e változat különbözhet az évezredes indiai gyakorlattól, abból származik, és a mesterek, valamint tanítványaik törekvései sem különböznek attól, amit elődeik képviseltek. A tanítás ugyanaz, és a vallási praxis is csak a szükséges mértékben idomul az eltérő környezethez. Ami különbözhet, az a tanítás átadásának technikai megvalósítása, de a vaisnava tanítómesterek a nyugati civilizáció eszközeit használva is ugyanazt prédikálják, mint a parampara korábbi tagjai. Profánul fogalmazva: egy guru akkor is Isten hiteles és személyes képviselője tanítványai számára, ha SMS-ben üzen, a közvetítettség nem változtat a lelki tanítómesterek különleges pozícióján. De éppen ez teheti őket és követőiket idegenné egy olyan világban, mely eredetileg az övék is, illetve szerencsésebb esetben egy vonzó ismeretlenné, megismerésre érdemes egzotikummá, vagyis egy legitim kultúra hordozóivá és képviselőivé, az idegenség konstrukciójának negatív elemei nélkül. JEGYZETEK 1. A társadalomtudomány klasszikusai közül mindenképp megemlítendő Georg Simmel (1977) és Alfred Schütz (1984) mint az idegenség tudományos diskurzusának meghatározó alakjai. 2. A bengáli vagy másképp gaudiya vaisnavizmus egy, követői által Krisna, azaz Isten megjelenésének tekintett 16. századi vallási tanító, Caitanya Mahaprabhu által alapított irányzat, mely az ekszatikus mantrázást (itt: Isten neveinek recitálását) helyezte a vallásgyakorlat középpontjába mint a jelen hanyatló társadalmai számára legmegfelelőbb módszert. 3. A hazai gaudiya-vaisnava közösség gyökerei az 1970-es évek végére nyúlnak vissza, az MKTHK a nyolcvanas évek végén kezdett szerveződni, és 1989-től bejegyzett egyház. 4- Hogy a MKTHK tagjai és szimpatizánsai összesen hányan vannak ma Magyarországon, azzal kapcsolatban legfeljebb becsléseket fogalmazhatunk meg. A néhány száz avatott, templomban élő bhakta köré néhány ezer laikus hívő és ennél feltehetően több szimpatizáns rendeződik, de a valláshoz és különösen az egyházi szervezethez való kötődés fokozatairól, árnyalatairól viszonylag keveset tudunk. 5. Az egyik leghíresebb női tanítómester a Sri Krisna-prema Vairaginak (eredeti nevén Ronald Nixon 1898-1965) avatást adójasoda Ma (Monica Cakravarti), India 1920-as évekbeli alkancellárjának felesége (lásd Klostermaier 2001:199-201 ). 6. Természetesen mindezt az alapítóguru személyes autoritásából, illetve a szervezet tagjainak mint tanítványoknak sajátos pozíciójából levezetve. 7. Lásd például Lugosi Győző tipológiáit, ahol a szekták sajátosságainak felsorolása (nyilvános, utcai események, a vezető elismerése feltétlen autoritásként, univerzalizmus stb.) csekély képzelőerővel is adaptálható akár a római katolikus egyházra is. Az utcai rendezvényekből, felvo-