Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

VAJDA LASZLÓ: „Én tulajdonképpen történésznek tartom magam" (Fejős Zoltán interjúja Vajda Lászlóval)

is. De ijesztő volt az, hogy a legtöbbjének nincs tudományos állása, a nagy többség az másból él. Ismétlem, mindig lesz egypár őrült, és ezek csinálják a tudományt. F. E.: Egyik budapesti tanítványától tudom, azt a tanácsot adta nekik az egyetemen - mivel ekkor nemigen volt lehetőség az utazásra -, hogy valamire specializálják magukat. Válasszanak egy törzset, egy népet, egy témát, és abba próbálják a legmélyebben beásni magukat. Most, ha én megnézem Professzor Úr publikációit ezekben az időkben, akkor úgy tűnik, hogy magára nézve egyáltalán nem tartotta be ezt a tanácsot, rendkívül sok témában publikált, afrikai pajzsformáktól kezdve elméleti munkáig. Tizenkilencedik századi magyar utazókról jelent meg könyve. A központi gerendának vagy oszlopnak a témájáról publikált, nagyon sok mindenről. Ezek különböző dolgok. A nagy magyar utazókról például pénzért írtam.

24 Én az igazi specialistát nem nagyon becsülöm. Lehet, hogy akkoriban használtam ezt a szót, de azt mondom inkább: egy súlypontot kell találni. Ha valaki egy életen keresztül Hajdúböszörménnyel foglalkozik, egy életen keresztül Dél-Ausztráliával - ez majdnem mindegy, ez ugyanaz az etnográfia. De Hajdúböszörményből kiindulva lehet világtörténelmet csinálni, és úgy gondolom, hogy Délkelet-Ausztráliából kiindulva is lehet kontinensekre kiterjedni. A veszély nálunk egyfelől egy ilyen nagyon pontszerű specializálódás, másfelől a dilettantizmus. Ha én teljesen fegyelmezetlenül elkezdek, mondjuk, dél-amerikai vándorlásokról írni, anélkül hogy igazán beledolgoztam volna magam az anyagba, ez a legteljesebb dilettantizmus. Ez nagyon fontos, hogy legyenek súlypontok, ahol valaki tényleg kiismeri magát, ahol az ember tényleg mindent átolvasott és átgondolt, amit csak lehet. F. E.: Mi volt ez a súlypont? Kelet-Afrika. Kezdetben. A kiindulópont a csagga gyűjtemény volt, amit maga jól ismer. Egy nem etnológus, Bornemissza által összeállított gyűjtemény. Megszállottja volt ezeknek az amuletteknek. F. E.: Es miért pont Kelet-Afrika, hiszen abban az időben, amikor ön a múzeumban dolgozott, igaz, hogy a gyűjtemény nagy része valóban Kelet-Afrikából származott, de akkor már bent volt a gyűjteményben a Torday-anyag, több mint négyszáz tárggyal. 1937-től 1939-ig érkezett a libériai anyag, a Fuszek Rudolf-anyag. Tehát lett volna más választási lehetőség, mint Kelet-Afrika. A Torday-anyagot teljes egészében publikálták. Angliában, Joyce

25 publikálta. A Fuszekgyűjteményt Etta Donner - állítólag nagyon csinos volt akkor, és leudvarolta a lábáról Gundát - publikálta.

26 Tehát a csagga gyűjtemény valahogy különösen csábított, mert nagy gyűjtemény, és teljesen érintetlen volt, úgyhogy arra vetettem rá magamat. Amennyire lehetett, olvastam afrikai publikációkat különben is, Nyugat-Afrikáról, a kongói királyságokról is. De mondom, speciel Tordayt, aki, mellékesen jelzem, nagyszerű ember volt, már publikálták. Ez az ő Magyarország iránti hűségének megnyilatkozása volt, hogy egy pár tárgyat föltétlenül Magyarországnak akart adni.