Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)
VAJDA LASZLÓ: „Én tulajdonképpen történésznek tartom magam" (Fejős Zoltán interjúja Vajda Lászlóval)
En tulajdonképpen történésznek tartom magam" Interjú Vajda Lászlóval 1 Egy nagyon parasztinak tartott tudomány, a néprajz és egy városi gyerek hogyan kerül kapcsolatba egymással? Minden tudomány feltételez mint tárgyat valami idegenséget - azt hiszem, most Leopold Schmidtet idézem, de nem vagyok benne biztos -; a nép iránti érdeklődés abban a pillanatban született meg, amikor föllépett egy jelentősebb értelmiségi és úri réteg, amely úgyszólván visszanézett, és észrevette a népet. Talán Györffy István lenne a példa arra, hogy valaki, aki maga is a népből jön, a népet vizsgálja - nekem egyébként nagyon erős kétségeim vannak Györffy népi származását illetően. Általában azt lehetne mondani, hogy pontosan a városi származás előfeltételként jelent meg, mint ahogyan az európaiak is jobban érdeklődtek egzotikus, mint európai országok iránt. Ugyanígy ez a „Fremdtobjekt" előfeltétele a munkának. Persze ez eleinte nem tudományos, hanem egyfajta absztrakt, naiv érdeklődés, ami elengedhetetlen feltétele a tudományos foglalkozásnak is. Amennyire tudom, kezdetben inkább a természettudomány vonzotta. Biológus akartam lenni, úgy van. Tulajdonképpen az egyetlen szak, ahol rendesen részt vettem előadásokon. Aztán csak úgy belecsöppentem a néprajzba. Akkor bizonyos állatföldrajzi kérdések érdekeltek. Mászkáltam a Ruszinszkónak nevezett Keleti-Kárpátokban, a magyar középhegységekben, a Börzsönyben sokat. Pénzem nem volt, úgyhogy Ruszinszkóban például pásztorok között laktam. Ez roppant érdekes volt, nagyon érdekes emberekkel és életformákkal találkoztam. Lassanként azt vettem észre magamon, hogy jobban érdekelnek az emberek, mint a bogarak. Elkezdtem látogatni Viskinek az előadásait. Viski szerintem nagyon jelentékeny gondolkodója volt a néprajztudománynak, sokkal csendesebb és halkabb, mint Györffy vagy Bátky. Én semmit nem tudok az életéről, a származásáról. Nem lepne meg, ha lett volna nála valamilyen arisztokratikus beütés: egyfelől mint jelenség is nagyon előkelő, másfelől hallatlanul melegszívű ember volt. Neki is meg még egy-két professzornak, főleg Marót Károlynak nagyon hálás vagyok azért, hogy azt a nagyon türelmetlen húszéves srácot, aki voltam, elviselték. Viski valahogyan megérezte, hogy szeretem a tudományt, és kezdett feltenni kérdéseket... Melyik évben volt az, amikor beiratkozott Viskihez? 1941-ben.
