Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

Tabló - A történetek történetiségéről Ruth B. Bottigheimer: Fairy godfather. Straparola, Venice, and the fairy tale tradition Gulyás Judit

nél azonban fontosabbnak vélem, hogy a Bottigheimer képviselte koncepció és érvrendszer (amely azonban, ismétlem, nem társtalan jelenség, hanem egy jól körülhatárolható és számottevő eredményekkel jelentkező kutatási irány része, bár e mesekutatási irány magyar recepciója eddig nem volt túl számottevő) oly mértékben gondolatébresztő, ami lehetővé teszi, hogy saját kutatási anyagunkra is új szemszögből tekinthessünk. JEGYZETEK 1. A város Velencétől kétszáz, Milánótól harmincöt kilométernyi távolságra van. 2. Ideértve olyan részleteket is, mint a tipikus öltözékek, ételek, tananyag vagy éppen a Caravaggióban ez idő tájt termelt bor típusa és karaktere. 3. Főleg a Metamorphoses és az Aranyszamár, a 16. században mindkettőnek volt már olasz fordítása is. 4. Ezeket részben maga alkotta, részben korábbi gyűjteményekből vette át; egyébként a Piacevoli Notti találósaiból külön gyűjtemény jelent meg 1679-ben, Lipcsében. 5. Ezzel kapcsolatban Bottigheimer társadalomtörténeti és szociolingvisztikai adatokra támaszkodva azt mutatja ki, hogy például a kerettörténetben a nemesemberek, tudós férfiak - püspökök, költők, tudósok - mellett megjelenő bájos, szép és okos ifjú hölgyek, akik a Piacevoli Notti legtöbb elbeszélésének - tehát a meséknek is - voltaképpeni narrátorai, meglehetősen speciális társadalmi státusúak, mivelhogy kurtizánok. 6. Ugyanaz az enigma több történet mellett is felbukkan, az első kötetben a dalok rímképlete szigorúan szabályozott volt, itt indokolatlan hibák jelentkeznek, a narrátorok és az elbeszélések egymáshoz rendelése következetlen, stb. 7. A történetek közül több is kimutathatóan Girolamo Morlini Novelláé című, 1520-ban kiadott munkájából származik. 8. Ez a portré látható Bottigheimer könyvének borítóján is egy 16. századi velencei látkép mellett. 9. Egyedül a szereplők nevét franciásították, a két főszereplő közül pedig a macska a tiszteletteljes Madame la Chatte néven szerepelt. 10. Összhangban a mesében szereplő női alakok ez idő tájt és majd főként a 18-19. században általánosnak tekinthető háttérbe szorításával. Ezt a kérdést a Grimm-mesék esetében korábban monografikusán tárgyalta a szerző (Ruth B. Bottigheimer: Grimms' bad girls and bold boys. The moral and social vision of the tales. New Haven, Yale University Press, 1987). I I. Manfred Grätz 1988-as, Das Märchen in der deutschen Aufklärung: Vom Feenmärchen zum Volksmärchen című monográfiájában például több száz olyan 18. századi német munkát adatol, amelyek a francia elithez köthető tündérmesék fordításai vagy adaptációi voltak. 12. Az előadás összefoglalása elérhető: http://www.folklore.ee/isfnr/abstracts 1 .htm.