Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

SZILASSY ESZTER - ÁRENDÁS ZSUZSA: „Halványzöld" vagy „halványbarna"? A másság diskurzusainak magyarországi alakváltozásai

gyakorlat egyszerűen „kiiktatja" a rendszerből a „deviáns elemeket". Vannak természetesen e téren is pozitív próbálkozások, de országos szinten messze nincsenek még kimunkált mechanizmusai a többféle hátrányos helyzetet és „másságot" figyelembe vevő integrált oktatásnak.

9 A jó továbbtanulási eredményeket felmutató, helyi viszonylatban népszerűbb intézmények éppen e rendszer kiszolgálóivá válnak olyankor, amikor nem vállalják a menekült gyerekek felvételét.

10 Ezt a jelenlegi gyakorlat minden iskola számára lehetővé teszi, és a helyi viszonylatban „elitnek" számító intézmények, úgy tűnik, meg is tehetik, hogy élnek az elutasítás lehetőségével. Az elutasítás persze a legritkább esetben explicit, ehelyett az oktatási intézmények szakmai szempontokkal és technikai kibúvókkal (telített férőhelyek, differenciált étkeztetés megoldatlansága stb.) térnek ki a felelősségvállalás alól. Emellett arra hivatkoznak, hogy mivel úgyis akadt olyan iskola vagy óvoda, amelyik „fölvállalta" a menekülttáboros gyerekeket, nem tartják kötelességüknek, hogy az üggyel ők is foglalkozzanak. A gyerekeket fogadó iskolák között természetesen eltérések mutatkoznak a tekintetben, hogy mióta foglalkoznak menekültekkel, és mennyi tapasztalattal rendelkeznek a magyarul egyáltalán nem vagy csak kevéssé tudó gyerekek oktatása terén. A menekült gyerek oktatásának minősége és a foglalkozások eredményei minden esetben az intézményben oktató pedagógusok és nevelők hozzáállásán, szakmai felkészültségén és persze emberi intuícióján múlik. Egészében véve mindez nem is meglepő, hiszen az érintett iskolákban (és nyilvánvalóan a magyar közoktatási rendszer egészéből) alapvetően hiányzik a nem magyar anyanyelvű és nem „hagyományos" kisebbséghez tartozó tanulók oktatására vonatkozó pedagógiai koncepció és anyagi fedezet. Ezt jelzi az is, hogy a menekülteket fogadó iskolák közül jelenleg csupán egyben készül a tantestület gondosan kimunkált tanmenettel és stratégiai tervvel a gyerekek fogadására. Itt speciális, „nulladik" évfolyamos csoportfoglalkozás keretében tanítják a gyerekeket magyarra, és az egy év elvégzése után kerülnek csak a tanulók „normál"-osztályokba. Olyan iskola is akad, ahol életkortól függetlenül először az első osztályba ültetik őket, és ha saját maguk megtanultak magyarul, akkor kerülhetnek felsőbb osztályba. A legtöbb iskolában ugyan nincs speciális tanterv, de a rendes tanítási órákkal párhuzamosan vagy délutánonként tartott felzárkóztatóórákon külön foglalkoznak a kiegészítő magyar- és egyéb foglalkozást igénylő gyerekekkel. Ezeket a korrepetálásokat maguk a pedagógusok tartják, és különböző, sokszor hézagosan folyósított támogatásokból finanszírozzák. A magyar közoktatási intézményekbe járó menekült gyermekek családjának többsége valamely menekülttáborban vagy közösségi szálláson" él, és csupán néhány hónapja van Magyarországon. Ebből kifolyólag a menekült gyerekek, még ha beiskolázásra kerülnek is, kevés itteni iskolai tapasztalattal rendelkeznek. A családok általános egzisztenciális bizonytalansága és jogi státusának rendezetlensége természetesen kihat többek közt a gyerekek iskolalátogatására is. A jogállás és a családi háttér (a szülők motivációi, további tervei és lehetőségei) alapvetően meghatározzák a gyerekek magyarországi iskolai pályafutásának alakulását.

12 A jelenlegi táborlakók túlnyomó részének eredeti tervei között nem szerepelt középeurópai végállomás. A sokszor csak a véletlen folytán magyarországi táborokba került családok egy kisebb része mégis reménykedik a magyar menekültügyi hatóságok pozitív döntésében. Mindeközben, legtöbbször a semmittevéstől és létbizonytalanságtól fel-