Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)
Helyzet - Kuti Klára: Párhuzamos (tudomány)történetek
(népi) kultúrák és a populáris kultúra eltérő értelmezési keretére. A történeti rekonstrukcióról és paraszti kultúráról szóló, egymástól teljességgel eltérő interpretációk jellegzetesen tükrözik a diszciplínán belül fellelhető megközelítések különbözőségét. Tudománytörténetek nyilván különböző kiindulópontokból írhatók, enciklopédikus indíttatású, kronologikus rendű áttekintések, eszme- vagy kutatástörténeti, ismeretelméleti megközelítések, vagy nagy elődök, kiemelkedő személyiségek, vagy szürke eminenciások munkásságának történeteként. 9 Az Eugenie Goldstern munkásságát feldolgozó kiállításban és konferenciában a kronologikus tudománytörténeti olvasat szembetalálkozott a reflexív, kritikai tudománytörténettel, amely politikai, ideológiai és ismeretelméleti összefüggésrendszerben színezte át az egyébként oly ismerősnek tűnő képet. JEGYZETEK 1. Az „ősiség", egyszerűség vonzó összefonódása a modernitásban volt Konrád Köstlin előadásának központi motívuma. Az Alpok mint az etnográfiai megismerés, illetve mint az induló turizmus választott terepe volt Bernhard Tschofen előadásának témája (lásd a konferenciakötetben, I. lábjegyzet). 2. Bloch ( 1989: 111) parafrázisa. Lásd Köstlin 1973, illetve Bausinger 1989. 3. Ezt szimbolizálta az a tény is, hogy számomra, aki nem tudtam, hol van Bessans, a konferencia második napján, a kiállításban látható, még Eugenie Goldstern korában szerkesztett térkép volt az egyetlen, amely alapján a község földrajzi helyét megtudhattam. Ezt felfoghatjuk könnyed humorként is, de arra is rámutat, hogy a diszciplínán belüli más értelmezési keretben a térbeli, időbeli, tárgyi vagy társadalmi tények „valósága" alkalmasint szembekerülhet a szimbólumok jelentésének „valóságával". 4- A kulturális evolúció, illetve a neoevolucionista elméletek hatásáról a társadalomtudományokban lásd részletesen: Sárkány-Somlai 2004 és Borsos 2004- Általában a magyar néprajzi kutatásról a háború után: Sárkány 2005 és Kuti 2005. 5. Hozzá kell még tenni, hogy a magyar nyelvterület etnikus csoportjainak, az etnikus kultúrának, etnikus sajátságoknak a vizsgálata - a szovjet néprajzi kutatás elméletével megerősítve szintén jelentős teret kapott a kutatási (és oktatási) kánonban. 6. A történeti néprajzi kutatáson belül másik utat jelentett a kulturális jelenségek középpontba helyezése, amely együtt járt a társadalmi rétegződés háttérbe szorításával, és inkább kultúr-, művelődés-, illetve gazdaságtörténeti hangsúlyú vizsgálatokat eredményezett. A történeti néprajzi kutatásnak ez a megközelítése találkozhatott volna leginkább az 1980-as évek elején a történeti antropológia újnak számító irányzataival; ennek az interdiszciplináris esélynek részletes magyarázatára itt nem térhetek ki (lásd Hofer, szerk. 1984, illetve Sebők, szerk. 2000 kötet előszava). 7. A parasztság fogalmának definiálására történeti, antropológiai és etnográfiai oldalról is születtek maradandó eredmények, melyek azonban nem voltak átfogó hatással a teljes diszciplínára. Összefoglalóan lásd Sárkány 1983. 8. Lásd /1 kultúrakutatás esélyei című vitát a Replika folyóirat 1994- évfolyamában. 9. Herbert Nikitsch előadása az osztrák néprajzi társaság zsidó származású kutatóinak életútját foglalta össze, külön kiemelve a legkülönbözőbb szubjektív meggyőződéseket, életfelfogásokat; Christian F. Feest előadását pedig annak a hosszú távú konfliktusnak szentelte, mely Michael Haberlandt és a Museum für Völkerkunde akkori igazgatója, Haberlandt hivatali főnöke, Franz Heger között volt. Személyeskedéstől sem mentes viszonyuk nem maradt hatástalan a Volkskunde versus Völkerkunde intézményesülésére.
