Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)
Helyzet - Kuti Klára: Párhuzamos (tudomány)történetek
KUTI KLÁRA Párhuzamos (tudomány)történetek ?\ bécsi néprajzi múzeum (Österreichisches Museum für Volkskunde) 2004-ben kiállítást rendezett Eugenie Goldstern emlékére. A fiatal, Oroszországból elszármazott, zsidó lány családja Bécsben telepedett le a 19. század végén, és Eugenie Goldstern a század eleji Bécsben ismerkedett meg a néprajz éppen kialakulóban levő intézményeivel. Első s talán legfontosabb mentora Michael Haberlandt volt, későbbi terepválasztásában pedig Arnold van Gennep játszott irányító szerepet. Bár személyes ismeretségükre nincsen bizonyíték, Eugenie Goldstern minden bizonnyal ismerte a svájci orvos és úttörő néprajzkutató, Leopold Rütimeyer munkásságát is. Eugenie Goldstern az 1920-as években végzett terepmunkát Franciaország és Svájc alpesi falvaiban; elsősorban munka- és világítóeszközökből, gyermekjátékokból és kisebb számban a népi vallásosság tárgyaiból álló, néhány száz darabos tárgygyűjteményét a bécsi néprajzi múzeumnak ajándékozta. Az Eugenie Goldstern munkásságát bemutató 2004-es kiállításnak és az azt záró kétnapos konferenciának indítéka az volt, hogy emléket állítson a második világháborúban meggyilkolt fiatal nőnek, témája pedig a két világháború közti néprajzi gondolkodás és módszertan tudomány- és szellemtörténeti feldolgozása. A kiállításban, illetve mindenekelőtt az azt záró, 2005 februárjában megtartott szimpózium során és az annak anyagát magában foglaló kötet olvasásakor (Eugenie Goldstern 2005) én magam két tudománytörténeti olvasat között cikáztam. Nem is voltak ezek szabályos párhuzamos történetek, talán inkább egy fonathoz hasonlíthatók, melynek kettő vagy több szála együtt, egymással tekeregve, folyton érintkezve, szétválva és egybefonódva s mégis két külön szálként halad tova. Ide-oda csapongásomnak a tudománytörténetek között az lehetett az oka, hogy számomra, a Magyarországon nevelkedett, tanult néprajzkutató számára az a tudománytörténeti korszak, amelyről Eugenie Goldstern kapcsán szó volt, az a módszertani megközelítés, amelyben munkája elhelyezhető volt, az a tudományos-személyes kapcsolati háló, mely szakmai munkáját erőteljesen befolyásolta, név szerint Michael Haberlandt, Leopold Rütimeyer, Arnold van Gennep és a többi kutatóegyéniség szerepe egy alkalmasint kontinuus (kronologikus) tudomány- tS történet egyik jól ismert szakaszának tűnt Számomra sokkal inkább így volt, mint ahogyan ezt az osztrák, svájci, francia, német diszciplínák képviselőinek szavaiból kihallani ^ véltem. Kissé sarkítottan fogalmazva: a két világháború közötti korszak tudománytörté- # nete a nyugati néprajzi tudományok művelői számára egy nagyon határozott, karakté- -5 res paradigmaváltás előtti korszak tudománytörténete. Emiatt persze nem kevésbé tartozik hozzá az osztrák, a svájci, a német vagy a francia néprajzi tudománytörténethez. Ugyanezen korszak tudománytörténete az 1980-as és az 1990-es években Magyarországon tanult néprajzkutató számára a néprajzi kutatástörténet kánonjához szervesen tartozó „szigorlati kérdés" A következőkben e párhuzamos történetek néhány kapcsolódási, illetve ellentétes pontját szeretném megemlíteni. A kiállítás címe így hangzott: Ur-Ethnographie. 7\uf der Suche nach dem Elementaren 355
