Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

Tabló - Új kérdések és új válaszok a szokáskutatásban Verebélyi Kincső: Szokásvilág Nagy Veronika

A kultúra különböző rétegei között fennálló folyamatos kölcsönhatás elfogadott tény a tudományszak művelői körében, keveset tudunk azonban arról, hogy melyek e kölcsönhatás csatornái, és ezek milyen szerepet töltenek be a szokások alakulása szempontjából. Verebélyi Kincső az egyház és az iskola szerepét tartja a legmeghatározóbbnak az életrend és a mindennapi élet tudásanyagának kialakításában. A mindennapi élet szokásaival ellentétben a népi ünnepekkel a kezdetektől fogva foglalkozott a népszokáskutatás. Annak ellenére, hogy az utóbbi évtizedekben általános ünnepelméleti munkák is születtek, egy újszerű ünnepteória megfogalmazása előmozdítaná egy szélesebb körű, kiterjedtebb ünneptipológia kidolgozását. Verebélyi Kincső ünnepelmélete azért különösen nagyjelentőségű, mert új kutatási szempontok felmutatásával túlmutat azon a hagyományos elrendezésen, amely csupán a kalendáris, az életfordulókhoz kapcsolódó és a munkaünnepek között tett különbséget, ráadásul eltérő szempontok alapján. Az új ünnepelmélet az ünnepiség megjelenésére helyezi a hangsúlyt, melynek egyik fontos tényezője az idő. Skandináv minta alapján a szerző a „magas idő" fogalmának bevezetését javasolja, amely arra utal, hogy az ünnepek ideje a mindennapokéhoz képest egyfajta megemelt idő. Az ünnepek tehát nem a mindennapok megszakítását jelentik, hanem a folyamatosan múló idő átmeneti megkülönböztetettségét. A „magas idő" három szintjét különböztethetjük meg: az előkészítés, az ünnep alapgondolatát kifejező cselekvés és az ünnepiséget megvalósító egyéb cselekvések (például a szórakozás) idejét. Az ünnepiség megjelenésében az idő mellett fontos tényező az ünnep nyilvános volta is, azaz a résztvevők száma, ami fokozatokban szintén kifejezhető. Emellett az ünnepiség megragadására alkalmas a „jelen levő", azaz a jelenben zajló és az „örök", azaz visszatérő, ismétlődő fogalmak használata is. Az ünnepek abban különböznek egymástól, hogy e tényezők különböző szintjei milyen módon és mértékben jelennek meg bennük. Tartalmi szempontból a népi ünnepek két legjellemzőbb csoportja az agrár- és a falusi ünnepek. Az agrárünnepek agrárjellege azt jelenti, hogy mindaz, ami a gazdálkodással kapcsolatos, megjelenik az ünnep szintjén. A majd minden szokásban kimutatható agrárjelleg közvetlenül a mezőgazdaságra utal, illetve a 19-20. századra kialakult életviszonyokra. A népi ünnepek falusi vonása pedig azt jelenti, hogy az életmódbeli vonatkozáson túl a népi ünnepeknek lényeges tényezője, hogy a falu mint társadalmi egység és keret hozza létre és gyakorolja az ünnepeket. Az ünnepi szokások lezajlása a falu előtt történik, a falura vonatkozik. Az ünnep definíciójával kapcsolatban Verebélyi Kincső két további fontos tényezőre hívja fel a figyelmet. Az egyik, hogy az öröm, a játékosság - bár gyakran jellemzi az ünnepet - mégsem tekinthető az ünnep legfőbb jellemzőjének, s így az ünnepelmélet fontos rendezőelvének sem. Számos példával igazolja, hogy az öröm fontos része lehet az ünnepnek, de nem azonos azzal. Bizonyos ünnepek öröm nélkül zajlanak, s nemcsak az ünnepek, hanem a hétköznapi cselekvések, például a munka is szerezhet örömöt. A másik lényeges megállapítás az ünnepek tradicionális jellegére vonatkozik. Verebélyi Kincső szerint nem önmagában az ünnep, hanem a falusi élet egésze tradicionális, a visszatérő tradicionalizmus, azaz a hagyományteremtés azonban a folklór jellegű ünnepek jellemző vonása, amit leírásukkor fel kell ismerni, be kell mutatni. Ez a tényező azonban szintén nem az ünnepek létrehozója, nem az ünnepiség legfontosabb megjelenési formája.