Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

Tabló - Autentikus élményalkotás a vallási turizmusban Bertalan Pusztai: Religious tourists. Constructing authentic experiences in late modern Hungarian Catholicism Petrás Ede

fő okai az egyént a mindennapi valóságától eltávolító események vagy a megismerés, a változtatás vágya. A tagok életútjának visszatérő elemei a katolikus neveltetés, a hitüktől való elfordulás, a későbbi életszakaszban bekövetkező betegség vagy személyes tragédia, az ennek hatására történő megtérés, végül az új referenciaközösségbe való integráció. Pusztai szerint a részvétel a zarándokközösségben egyrészt megpecsételi az egyén szakítását mindennapi környezetével és annak értékeivel, másrészt biztosítja az egészséges élethez szükséges pozitív visszajelzéseket, melyeket a mindennapi környezet már nem adhat meg a belőle kiszakadt egyén számára. Empirikus kutatásában Pusztai messzemenően kiaknázza a kvalitatív módszerben rejlő lehetőségeket, elsősorban Geertz, Clifford és Marcus módszertani munkásságára, valamint Bo Lönnqvist antropológiai műhelyében szerzett tapasztalataira támaszkodva. Az empirikus anyag huszonkét mélyinterjúból (ebből hetet a szerző részletesen elemez), tizenöt utazó naplójából, a szerző kutatási naplóiból, több száz fényképből, a zarándokirodának küldött körülbelül ezer utaslevélből, a zarándoklatokon való részt vevő megfigyelés tapasztalataiból és az ezt kiegészítő korlátozott kvantitatív vizsgálatból áll össze. A munka nagy módszertani erénye a kutató megértő hozzáállása, az émikus és etikus kettőssége szerinti megközelítés. Terepmunkáját az önreflexió igényével végezte, mindvégig annak tudatában, hogy kutatóként maga is befolyásolja a megfigyelt valóságot. Ugyanakkor - felismerve, hogy az önreflexió sohasem lehet tökéletes - nem szánt mindenható szerepet a kutatói tudatosságnak sem. Beszámol saját kutatói fejlődésének folyamatáról, miszerint a terepmunka kezdetén még minden apró részletet meg akart figyelni, később viszont már csak a kontextusra és a jelentésekre koncentrált. Érdemes azt is kiemelni, hogy a késő modern zarándokutazást Pusztai nem homogén terepként, hanem több kutatási terep összetett egészeként fogja fel. Az utazás elsődleges és a konkrét helyszínek (például valamely templom) másodlagos terepe mellett harmadlagos terepnek tekinti a féloldalasan modernizálódott, posztszocialista magyar társadalmat. Megértő érzékenységgel közelít a történelemtől sok sebet kapott egyénhez, aki bár sokszor és sokban kritizálható, végső soron csupán harmonikus és boldog életre törekszik.