Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)
Tabló - Nem boszorkányság: múzeum! Wulf Köpke - Bernd Schmelz, Hrsg.: Hexen im Museum. Hexen heute. Hexen weltweit Kis-Halas Judit
boszorkányságirodalom „boszorkánykönyvtárában" (Hexenbibliothek) tanulmányozhatták a látogatók, míg napjaink boszorkányságának sajtórecepciója egy jelképes boszorkány-levéltárban (Hexenarchiv) volt elérhető. A másik nagy kiállítóteremben napjaink európai boszorkánykultuszai és az európai szemmel hasonlónak ítélt, Európán kívüli jelenségek kaptak helyet. Középpontjában a német új boszorkányok oltára épült föl, körben pedig az ezredvégi szinkretikus kultuszok oltáraiból (német őstisztelet, nyugat-afrikai vudu, brazil candomblé, koreai sámánok) teremtettek kellően szakrális környezetet. A helyiség szertartások helyszíneként is szolgált: a lunáris és szoláris ciklusok fordulóin nyilvános boszorkányrituálékat, sámánünnepeket, gyógyító rítusokat tartottak, melyeken a terem befogadóképességének függvényében bárki részt vehetett. A tizenegy hónapig látható kiállítás változatos múzeumpedagógiai és ismeretterjesztő rendezvényekkel egészült ki. A már említett boszorkány- és pogány szertartásokon és a gyermekfoglalkozásokon túl a vállalkozó kedvűek megismerkedhettek a népszerű ezoterika számos műnemével (horoszkópkészítés, tenyérjóslás, orákulumfestés stb.), s ebben - többek között - meghívott jósok, boszorkányok, varázslónők is segítségükre voltak. Etnológusokból, etnobotanikusokból, valláskutatókból, vallástörténészekből és történészekből álló helyi és vendég szakértői gárda tartott előadásokat a boszorkánysághoz kapcsolódó témákról, például a boszorkányüldözés történetéről, a népi gyógyászatról vagy napjaink boszorkány- és pogány kultuszairól. A kiállítás záróakkordjaként háromnapos, nyilvános tudományközi szimpóziumot rendeztek a kísérőprogramban szereplő kutatók, modern kori boszorkányok és „külsős" muzeológusok, történészek, etnológusok és valláskutatók részvételével. A tanácskozás apropóját maga a kiállítás és a tematikához kapcsolódó kérdéskörök szolgáltatták: a boszorkányság helye az ezredvégi európai ember alternatív vallásosságában; az Európán kívüli társadalmak szinkretikus kultuszai; végül a múzeum szerepvállalása abban, hogy milyen boszorkányságkép épül be a társadalmi nyilvánosság diskurzusaiba. E hármasságot jeleníti meg a szimpózium anyagát tartalmazó kötet hármas címe is: Boszorkányok a múzeumban - boszorkányok napjainkban - boszorkányok világszerte. Az előadások szövegét olvasva egy további téma is körvonalazódik, bár tételes megfogalmazása nem található: az európai boszorkányüldözés beemelése a kollektív emlékezetbe, amelyet leginkább a holokauszt emlékezetének földolgozásához hasonlóan képzelnek el. A rendezők a kiállításban is elhelyeztek egy emléktáblát a boszorkányüldözés hamburgi áldozatainak névsorával. Egyértelműen a máglyán elhamvadt áldozatokra utal a tanulmánykötet fekete borítóján hatalmas, lángoló betűkkel szereplő Hexen (boszorkányok) szó. Engedtessék meg a recenzensnek, hogy ne a kötet kronológiája szerint haladva tegye meg észrevételeit! A legfontosabb kérdést röviden így fogalmazhatjuk meg: mit gondoltak a boszorkányról és a boszorkányságról a kiállítás rendezői?
