Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)
BERTA PÉTER: Az érték etnicizálása - az etnicitás értéke. A presztízstárgy-gazdaság mint etnikai identitásgyakorlat az erdélyi Gáborok között
korlat, hogy a gázsóktól vett új poharat gyakran „arvona taxtaj"-nak, 'árva pohár'-nak nevezik. Egy idős fomnji úgy fogalmazta meg ezt, hogy az árvaházból érkezett gyermekhez hasonlított egy új poharat: „Na-j le gazda. [Nincs gazdája.] Tudod, ez hogy jön ki? Mint mikor így teszik be a gyerekeket az árvaházba. Beteszi egy úrinő is, hogy nem tudja tartani, vagy mit tudom én. Na, ha már kiveszi, nem egy kicsit le van esve a rangja, hogy azt mondják, hogy árvaházból jött? Erted? Na, a pohár, az új pohár jó anyagilag, minden jó benne, jó a formája is, jó a munka is rajta, csak azt mondják, hogy »Nem örökölték cigántól«" A korábbi Gábor tulajdonosok érték- és vágyképző jelentőségére utalnak azok a kommentárok is, amelyek szerint a presztízstárgyban a romák az istorijét, vagyis a tárgy roma történelmét-életrajzát „fizetik meg", másként fogalmazva azt, hogy a tárgy előzőleg „kahkä sah" ('kiké volt') Az alábbi idézetek nemcsak alátámasztják ezt az állítást, hanem arra vonatkozóan is nyilvánvaló bizonyítékkal szolgálnak, hogy a Gáborok pontosan tudják: a gázsók egészen más szempontok alapján definiálják e tárgyak értékét és jelentőségét, mint ahogy azt ők maguk teszik. „Na ko taxtaj potjinen maga, kä käsavo but somnakaj sín andrä, vaj kocom but rup sín andre le!... E veste! Kahko sah! »Kakale íomehko, kukole fomehko sah...« E veste! O anav, o baro! The o regisígo, kä dulmutuno-j! [...] Az isztoriját. Kä kode phenen: »Kado taxtaj sah le barä X-ohko, vaj sah le barä Y-ohko, vaj sah le barä Z-ehko...«, apoj kodoleh sín le anav, kä kodo maskar ol roma sah." 18 „Nemcsak az érték [értsd: a tárgy anyagáé], mer például egy ékszerész vagy egy régészeti ember, aki ismeri ezeket a dogokat [...] azt mondja, »Hat még az arany sem ér az árán fejül! Csak az árát éri meg!«, s ennek [értsd: a tárgy anyagának] is van egy bizonyos ára. De nálunk nem áztat fizessük! Tízszer többet adunk a hirer s a hagyományér, mint az objektér, mint a... maga a pohárér. [...] Na numa o taxtaj potjinen, e veste potjinen! [Nemcsak a poharat, a hírnevet fizetik meg!]" Ezek a kommentárok arról is árulkodnak, hogy mire tesz szert az új roma tulajdonos akkor, ha megvásárolja az értékes-keresett presztízstárgyak valamelyikét: „baro anav"ra, vagyis 'nagy név'-re, „veste"-re, vagyis 'hírnév'-re, illetve „cimo"-ra, vagyis 'cím're. 19 Mindhárom kifejezés a hírnév szinonimája, ami további haszonformákká alakítható. „Apoj kodo kon tjinlah ekh taxtaj, aba kodolehkä [...] sín le cimo. Aba sín le veste. [...] Kon tjinel ekh taxtaj kodo kárál veste, anav baro." Vagyis: „Az, aki vesz egy poha§ rat, annak már [...] címe van. Az a személy már hírnévre tesz szert. [...] Aki vesz egy 7 poharat, az hírnevet, nagy nevet csinál." 20 « A szülő-gyermek viszonyt felidéző olyan metaforák, mint a „nincs se apja, se anyja" S vagy az „árva pohár" lényegében a tárgy és a hozzá kapcsolt érték etnicizáltságát kifejező eszközök. 21 Mindkét metafora azt az üzenetet közvetíti, hogy a tárgy gázsó társa-§S dalmi karrierjéhez kapcsolódó személyeket a romák nem tekintik értékforrásnak, a gázsó készítők és tulajdonosok sohasem lehetnek „apák és anyák" - ezt a szerepet kizárólag Gáborok tölthetik be. Részben ezekkel a presztízstárgy-diskurzusban gyakran előforduló metaforákkal magyarázható, hogy a korábbi roma tulajdonosokra a genealógia kifejezéssel utalok. A nagyfalusi romák és általában a Gáborok éppolyan aprólékos gondossággal tartják JÊÊ számon és vitatják meg időről időre a legfontosabb presztízstárgyak genealógiáit a csa-