Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)
SZANDELSZKY BÉLA: Egy eltűnő színfolt, az erdélyi szászok
akad, Alzenben (Albina), Malmkrogban (Mälancrav), Sächsisch Neudorfban (Nou Säsesc) vagy a Nagyszeben közelsége miatt sajátos, agglomerációs helyzetbe került Michelsbergben (Cisnadioara), ahol a német lakosság aránya ma is megközelíti az ötven százalékot. A templom gondozása közös feladat, de a szászok között annyi az idős ember, hogy nehezebb közösségi vagy sok embert igénylő munkára más nemzetiségűeket bíznak meg. Legtöbbször romák kaphatók, egyrészt a munkanélküliség nagyobb náluk, másrészt eleve is sok napszámos dolgozik közülük a szászoknak. Reggelente a ház nyári konyhájában ülnek össze, hogy a szász gazdák és cigány napszámosaik megbeszéljék az aznapi teendőket. Sok mára az olyan szász falu, mint például Ápold, ahol nincs már német, és minden második vasárnap a környékbeli falvakból hívják a szászokat templomba. Ez a gyülekezet egészül ki ilyenkor néhány magyar és román reformátussal, akik németül nem tudnak, de részt vesznek a német nyelvű istentiszteleten. Ez is egy módja a kultúra fennmaradásának, hogy más nemzetiségűek közül csatlakoznak a hagyományok őrzéséhez. Erre nem Ápold az egyetlen példa. Segesváron a szász néptánccsoportban román és magyar gyerekek is táncolnak, és ami megkapóbb, hogy ugyanitt a jellegzetesen szász szomszédságok mellett, azok mintájára alakult magyar és román szomszédság is. Német iskolákba vagy falvakban német osztályokba járnak roma és román gyerekek is - igaz, tehetjük hozzá joggal, hogy a német nyelv ismerete nagy előny Európa keleti részén. A 20. századi modernizálódás és kísérőjelenségei, a népirtások, a háborúk, a kitelepítések, az asszimiláció számtalan kisebbséget tüntettek már el. Az erdélyi szászok példája mutatja, hogy ennek a sorozatnak nincs még vége. Ez csak egy epizód.