Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

SZIJÁRTÓ ZSOLT: Tér, kultúra, kommunikáció - kultúrakutatás a „kulturális fordulat" után

Ez a csoport a szabadidős tevékenységét és a rendelkezésre álló földrajzi teret hangsúlyosan használta fel identitása létrehozása során; házaikat „visszarégiesítették" (Bódi 2002), hagyományokat találtak és újítottak fel (Gyuricza 2002), s intenzív és sikeres érdekképviseletet folytattak a terület nemzeti parkká alakítása mellett. A tér iránti élénk érdeklődést jól mutatja, hogy mind a mai napig intenzív-sokszor a tömegkommunikációban is megjelenő - viták forrásai a terület térszerkezetének esetleges átalakítására vonatkozó központi vagy regionális szándékok: új utak létesítésének tervei, egy kompjárat esetleges beindításának fantazmagóriája, de a falvak határában található földek tulajdonjoga is. E független és többnyire rendszerkritikus értelmiségiekből, művészekből álló - és az 1980-as évek közepétől egyre jobban jövedelmező munkákkal, megrendelésekkel rendelkező - csoport számára viszonylag vállalható terheket jelentett e sajátos térátalakító tevékenység (házak felújítása, részvétel a helyi közéletben, a nyilvánosság formálása stb.) ökonómiai alapjainak előteremtése. Nemcsak az egyes falvak - és ezáltal az egész régió - „képe" alakult át az elmúlt pár évtizedben, s vált a turizmusiparban is jól hasznosítható imázsfaktorrá, hanem új térhierarchiák is létrejöttek: új, a falu és a hely geográfiájában fontos szerepet betöltő helyek létesültek (így egy természetvédelmi major/központ a falu korábban nem használt terein). A régi helyek pedig átalakultak: az egykori - sok ember számára meglehetősen nehéz megélhetést biztosító - munkahelyből, a kőbányából szép panorámát nyújtó kilátóhely lett. Megváltozott a falvak egymáshoz való viszonya is, a korábban szegénysége, illetve lakóinak a környék településeitől eltérő társadalmi státusa miatt perifériális helyzetben lévő falu sok szempontból központi szerepet tölt be, dominálja (a reprezentáció szféráját figyelembe véve mindenképpen) a nagyobb lélekszámú, gazdagabb intézményrendszerrel rendelkező településeket. A közlekedés céljait szolgáló útvonalak is átalakultak - újonnan feltárt túraútvonalak egész sora mutatja be a terület élővilágának, természeti és kulturális örökségének megjeleníteni kívánt egységeit, s teremt ezzel új hálózatokat a térben. A térátalakítás egyik érdekes szeletét jelentik az itt forgatott játékés dokumentumfilmek, melyek számára a Balaton-felvidék egyszerre volt olcsó forgatási helyszín, inspirációforrás és valamiféle díszlet - s ezáltal a tér reprezentációinak egész katalógusát hozták létre. A különböző médiák az elmúlt tíz-tizenöt év alatt létrehoztak egy sajátos lokális esztétikát, amelynek egyik legfőbb hordozója, megjelenítője a tevékenységek kereteként szolgáló - esztétikailag már korábban preformált - itteni táj, a másik pedig a falvak művészek által belakott életvilágai, a galériák, a fotótáborok, kiállítások sokasága.

6 Minderre persze ráépült egy lokális ökonómia is-vendéglátóhelyekkel, panziókkal, (főként lovas)programokkal, pincészetekkel és túraútvonalakkal, amely tevékenységek még inkább abba az irányba hatnak, hogy a tér megőrizze ezt a sajátos, lokális esztétikai színezetet. Ezt a speciális térátalakítási gyakorlatot legtalálóbban talán „térfolklorizációnak" lehet nevezni, amely egy megkonstruált, jól körülírható összetevőkből álló „autenticitás"fogalom mellett törekszik a tér esztétikai egységesítésére, sajátos képi, vizuális megjelenítési formájának megőrzésére.