Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

DURST JUDIT: „Csak a pénzre hajtik mind"? Az antropológiai megközelítés haszna a demográfiában

Élveszületések száma Rakacán, etnikum szerint (1978-2004) • Cigány • Nem cigány Összes 1979 1980 1961 1982 1983 1984 1985 1966 1967 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1998 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 3. ábra. Élveszületések száma Bordón a különböző etnikumoknál (1979-2004) a településen is megtette a maga hatását, melynek, mint majd látni fogjuk, demográfiai következményei is lettek. A körzetesítéssel szinte az összes mozgatható intézményt elvitték a faluból, az általános iskolának csak az alsó két osztályát hagyva itt." Az iskolán, az óvodán meg a templomon kívül van még egy postahivatal, két kisbolt meg egy kocsma. Gyakorlatilag ennyi a falu „intézményi ellátottsága". Láposon a helyi társadalom erősen rétegzett, s a különböző rétegek egymástól szegregáltan, elkülönülten élnek. A társadalmi hierarchia tetején a régi gazdálkodó-, földművescsaládok leszármazottai állnak, akik - bár a helyi cigányok így hívják őket már egyáltalán nem nevezhetők „parasztoknak",

12 sokkal inkább az alsó szellemi, illetve fizikai dolgozók osztályához tartoznak. Fő megélhetési forrásuk a bérmunka. Ez a réteg kizárólag a maga közül valókkal barátkozik - network'\e nem terjed túl a réteghatáron. A másik, élesen elkülönülő csoport az „asszimilálódni próbáló" cigányoké vagy ahogyan a faluban hívják őket - a „kiemelkedetteké": a vegyes házasságban élő, cigány származású nők családjáé, illetve azoké, akik nevük megváltoztatásával („magyarosításával") igyekeznek szimbolikusan is jelezni, hogy ők már nem tartoznak a cigányok közé. Bár e két csoport egymással nem barátkozik, életmódjuk hasonló. Mindkét csoport (összesen tizenöt családról van szó) a paraszti életformát követi, minden tekintetben - így demográfiai viselkedésében is. A „kiemelkedettek" önmagukat mindannyian magyarnak tartják, és egyértelműen arra törekszenek, hogy gyermekeiket a környezetük már ne tekinthesse cigánynak. Ezért fontos számukra a gyerekek taníttatása, legalább az érettségiig való eljuttatása meg az, hogy szakma legyen a kezükben, amivel később bárhol - csak nem Láposon (!), mert ahogy ők mondják: „ebben a faluban nincs jövő" - álláshoz tudnak jutni. A harmadik, a helyi társadalomnak is a peremén élő réteg a szegény romáké, akiknek zöme a falusi parasztoktól elkülönülve, szegregáltan, az úgynevezett „cigánysoron" lakik. E három társadalmi réteg demográfiai viselkedése tekintetében is élesen elkülönül