Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)
DURST JUDIT: „Csak a pénzre hajtik mind"? Az antropológiai megközelítés haszna a demográfiában
sa gyakorlatilag egybecseng a hammeli javaslattal: „Még akkor is, mikor a házaspár szó szerint egyedül van a hálószobában, a rokonokkal és szomszédokkal folytatott beszélgetés visszhangja befolyásolja cselekedeteit." (Watkins I 990.) Hammel javaslata azonban csak egyike a lehetséges megközelítéseknek. Mert bár abban szinte minden kutató egyetért, hogy a demográfiai eseményhez kapcsolt jelentés, motiváció vizsgálatát be kell emelni az elemzésbe (ezért is fordultak a demográfusok a kultúra fogalmához), abban messze nincs még konszenzus, hogy ez mi módon a legcélszerűbb. Ami persze nem meglepő annak fényében, hogy a kultúra fogalmának elmélete maga is állandó változásban, forrongásban van. így nem csoda, ha „az antropológusok egy részének reménytelenül elavultnak tűnik ez a fajta (értsd: »sűrű«, vagy »kulturalis demografia«) megközelítés, míg a demográfusok zömének egészen új" (Fricke I 997). A leküzdendő akadályok ellenére a szintézist elősegítheti az a hozzáállás, melyet a „demográfiai antropológusok" egy része hangoztat, és amelynek képviselésében mi is osztozunk velük. Nevezetesen, hogy a két, kutatási szemléletében eltérő tudomány „termékenyen" kiegészítheti egymást: az etnográfiai adatok segíthetnek értelmezni a demográfiai sun/eyadatokat, illetve az etnográfiai adatok alapján olyan elméleti hipotéziseket lehet megfogalmazni, amelyek tágabb körre való érvényességét aztán nagy elemszámú, hagyományos demográfiai adatfelvétellel lehet tesztelni. Ez utóbbi módszer hozadékát bizonyítja reményem szerint saját, észak-magyarországi cigány közösségekben végzett kutatásom is. De saját példám bemutatása előtt hadd álljon itt néhány, a demográfusok által is sokat idézett, az „antropológiai demográfiához" sorolt kutatás tanulsága, annak illusztrálására, mennyi új ismerettel gazdagította demográfiai tudásunkat ez a viszonylag új diszciplína. Empirikus példák. 7\ normák mint kifogások Az amerikai antropológus, Caroline Bledsoe Nyugat-Afrikában végzett etnográfiai kutatásai több szempontból is új eredményeket hoztak a demográfiai viselkedés magyarázatát illetően (Bledsoe— Hill 1998). Többek között újabb példákkal bizonyították a szakirodalomban még ma is fellelhető, úgynevezett „természetes (kizárólag a biológia által irányított) termékenység" narratívájának, valamint a demográfiai magyarázatokban sokszor ? jelen lévő „kulturális determinizmus" paradigmájának tarthatatlanságát. Újfent kiderült, S hogy még a „premodern" nők is, akik nem használnak modern fogamzásgátlási eszkö§ zöket, aktív alakítói termékenységtörténetüknek, nem pedig „passzív normakövetők". Reprodukciós mintáik alakításakor a Bledsoe által kutatott, gambiai falvakban élő, isz~|§ lám kultúrában nevelkedett, írástudatlan asszonyok a rendelkezésükre álló stratégiák H repertoárjából választanak annak érdekében, hogy maximalizálni tudják „jólétüket": mind materiális, mind szimbolikus értelemben. 5 A helyi kulturális kontextusban az a nő számíthat magas státusra, megbecsülésre a tágabb családi körén, illetve a falu közösségén belül, aki termékeny évei alatt minél több egészséges, felnőttkort megérő gyereknek ad életet. Ezzel ugyanis bizonyítja a férje iránti odaadását, illetve megteremti a saját öregkoráról való gondoskodás feltételét. 288 E cél elérése érdekében a nők több lehetséges cselekvési stratégia közül választhato
