Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)
KACSUK ZOLTÁN: A gördeszkázás jelentései. Kísérlet egy „posztstrukturalista" szubkultúraelemzésre
megfelelő. A deszkások nem szeretik a nekik létrehozott teret. Ennek két okát nevezték meg, de véleményem szerint legalább négy oka van, a harmadikkal - feltételezem - ők is egyetértenének. Az első és talán legfontosabb indok, hogy nem megfelelő a talaj. A kijelölt területen régi, rossz minőségű aszfalt található, amely nem alkalmas a gördeszkázásra, mivel nem lehet rajta megfelelően felgyorsulni a nagyobb súrlódás miatt, valamint jelentősen ráz gurulás közben. A második dolog, amit kifogásoltak a létesített térrel kapcsolatban, az ott elhelyezett elemek „gagyisága", vagyis nem megfelelő kialakítása volt. Ez érdekes megállapítás, ha figyelembe vesszük, hogy az Etele úti téren lévő elemek a külső szemlélő számára tákolmányoknak, ütött-kopott limlomnak tűnhetnek a hivatalos deszkástéren felállított két elemmel összehasonlítva, amelyek professzionálisan kivitelezett darabok. Az egyik közülük egy kis ív, a másik pedig egy furcsa, háromoldalú miniplatform, amelynek középső felvezető rámpája közepén egy kisebb fal található. A falat valószínűleg csúszásokhoz rakták oda, de hogy arra hogyan lehet felugratni, számomra sem igazán világos. A harmadik ok, hogy borzasztóan kicsi területen találhatók az elemek, az apró aszfaltfelületet a legtöbb oldalról fű határolja, amely természetesen nem gördeszkázható terület. Ennek megfelelően egyrészt kicsi a hely az elemekre való ráguruláshoz, másrészt az azokról való leérkezéshez, harmadrészt a kis hely miatt valószínűleg egyszerre csak néhány deszkás tud gyakorolni rajtuk. „[...] Nem messze onnan van egy külön kis aluljáró (az volt eddig az őszi(esős)H-téli helyem), ahol szinte 0 a gyalogosforgalom, van világítás, jó nagy a hely, márvány a talaj, s még egy csatorna is van, ami felett lehet trüközni! [...]" (F 102, fiú) A negyedik ok a helyek jelentéseiben keresendő. Ez a kis tér a két elemmel egy játszótér- és sportpályakomplexum területén található, amely kétszeresen is problémás. Először is, ha a játszótér felől nézzük a dolgot, azt jelenti, hogy a gördeszka valami játékszer, gyerekeknek való szórakozás; 59 ha pedig a sportpálya felől nézzük a jelentését, akkor a formalizált, megfelelő pályán űzendő sportokkal hozza közös nevezőre a deszkázást. Mind a két feltételezés összeütközésbe kerül a deszkásoknak a gördeszkázásról alkotott elképzeléseivel. Másodszor pedig a kijelölt helyen való deszkázás a gördeszkázás lehatárolására, annak szabályozott térbe helyezéssel való megzabolázására, felügyeletére törekszik. Ez ismét ellentmond a deszkázás öntörvényűként vagy felforgatóként való értelmezésének, valamint folyamatos mobilitási igényének. 60 Az öntörvényűséget a deszkások nem csak azzal fejezik ki, hogy a felszólító tábla ellenére továbbra is az Etele úti parkban deszkáznak. A táblát kiszedték a földből, ám meglepő módon ismét elhelyezték a téren. A táblára a felirat mellé egy deszkás márka matricáját helyezték el. Ezzel a gesztussal a táblát kisajátították, és hangulatelemként a saját „deszkás parkjukba" integrálták. A matricával szinte szó szerint felülírták a tábla hagyományos jelentését. A tábla kihúzásával és ismételt felállításával pedig egyrészt megbontották a Jeff Ferrel által autoritás esztétikájának nevezett rendet (Ferrel 1996), másrészt jelezték, hogy a tábla elhelyezőinek nincs hatalmuk felettük. A tábla most már az ő akaratukból áll a téren. A korábbi tiltást átalakították a tiltás szimulációjává, amely így fenyegetés helyett a parkhoz tartozó és persze továbbra is a gördeszkázás felforgató és ellenálló jellegére utaló hangulatelemként van jelen.
