Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

Helyzet - Frazon Zsófia: Az etnográfia „csodálatos taxonómiája"

tem oktatási struktúrája remek terepet kínált, kísérletezéssel, friss és mindig megújuló gondolatokkal és kezdeményezésekkel. Az oktatási rendszerrel összekapcsolódó, etnológiai kutatásból származó kérdésfeltevések kidolgozásán és bemutatásán túl Korff az egyik legnagyobb kihívásnak a történeti múzeumok és a történeti muzeológia szerepének és tudományos státusának gyakorlatorientált megújítását és újragondolását tekintette - legyen az egy, a lokális kultúra és társadalom bemutatására szakosodott Heimatmuseum vagy a német történelmet egészében megragadó nemzeti intézmény, mint például a berlini Német Történeti Múzeum. A szerepkörök tekintetében, a napi gyakorlatban, a kutatásban és a prezentációban ugyanazon szigorú tudományos elvek megvalósítása a cél: a lokalitás ténye nem zárja ki az egész társadalmat átható kérdések felvetését az egyik oldalon, ugyanakkor viszont a nemzeti karakter nem akadályozhatja a megközelítés szubjektivitását, a válaszok személyességét a másik oldalon. Korff (kultúrtörténeti muzeológiával kapcsolatos téziseinek megfogalmazásakor két nagyobb diskurzusra reagál: egyfelől a kis életvilágok fölött húzódó nagy általánosságok (grosso modo) múzeumi eszközökkel való megragadására - hogy „ne csak szélmalom- és kávédarálónosztalgiával forduljunk a történelem felé" (Korff 2002a:25) -, háttérben egy interdiszciplináris múzeumkutatással (ellentétben a diszciplináris muzeológiával); másfelől arra a felfogásra, amely a néprajztudományt (Volkskunde) a kultúrtörténeti/kultúratudományi tudás, a kultúra és a társadalom „soknevű tudományának" tekinti, amelyet mélyen átitat a történeti szemlélet és a tradíció fogalmán nyugvó kultúraelemzés (Tschofen et al. 2002:x). Talán ebből is látható, hogy a gyűjteményes kötetben megjelent szövegek olvasása és újraolvasása lehetővé teszi egy szerző hosszabb időszakot átfogó, huszonöt éves alkotói periódusán átívelő fogalomhasználat és gondolkodás felszínre kerülését is, amelynek kibontása tudománytörténeti és tudományelméleti következtetések levonását is eredményezheti.

8 Az ünnepelt és a játék - Festschrift mint műfaj „Az újraolvasás, mely ellentétes társadalmunk fogyasztói és ideológiai szokásaival, amelyek azt diktálják, hogy a már elfogyasztott (»felfalt«) történetet »kihajitsuk«, csak azért, hogy aztán újabb történetre vethessük magunkat, hogy újabb könyvet vásárolhassunk, nos, ez az újraolvasás, melyet társadalmunk csupán az olvasók bizonyos marginális rétegeinél (gyerekek, öregek, professzorok) tűr meg, itt kezdettől fogva javallott, mert csak az menti meg a szöveget az ismétléstől (aki nem újraolvas, az szükségképpen mindenhol ugyanazt a történetet olvassa), csak az újraolvasás sokszorozza meg a szöveg sokrétűségét és pluralitását. [...] Az újraolvasás nem fogyasztás, hanem játék (a különbözőség visszatérésének játéka)." (Barthes I 997:28-29) De hogyan kapcsolódik az újraolvasás a Festschrift műfajához? Az esetek nagy többségében (sajnos) semmilyen formában, hiszen azonkívül, hogy az ünnepi kötetek a tudományos élet elmaradhatatlan gesztusai, ritkán kecsegtetnek intellektuális élménnyel. Ez persze leginkább a szerkesztők felelőssége: milyen kontextust tudnak megmozgatni? Milyen mértékben lesz úrrá a szerkesztés elvein a tudományosság vagy éppen a meghatottság? A KorffFestschrift esetében a szerkesztők jól gazdálkodtak az újraolvasásban