Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

NIEDERMÜLLER PÉTER: Az antropológia metamorfózisai: perspektívák a (késő) modern társadalom kutatásában

elméleti hálók, kapcsolatok, gondolati érintkezések megteremtése, amelyek nyomán nem egyszerűen új autoritású diszciplínák jönnek létre, hanem olyan új, transzdiszciplináris megközelítések, amelyek képesek a mai világ új folyamatainak láthatóvá tételére, megragadására, értelmezésére. S ebből a szempontból Magyarország sem jelent kivételt, noha gyakran hallani azt az ellenvetést, hogy a magyar, sőt a kelet-európai társadalmak problémai, konfliktusai mások, mint a nyugat-európai országoké, s ennek megfelelően mások a társadalom- és humán tudományok preferenciái és prioritásai. S ha ezeknek a problémáknak és konfliktusoknak a formáira, a megnyilvánulásaira gondolunk, még akár lehet is valami igazság ebben az állításban. Ha azonban közelebbről szemügyre vesszük azokat a konfliktusokat, amelyek a magyar társadalmat - akár csak az utóbbi hónapokban is - megmozgatták, akkor be kell látnunk, hogy nincsenek külön utak, harmadik utak, magyar utak. Semmi sem ment meg bennünket attól, hogy szembenézzünk azon ténnyel, hogy a modernitás metamorfózisa, transzformációja visszafordíthatatlan folyamat. Ezt lehet ugyan tagadni, lehet azt mondani, s még inkább abban hinni, hogy ez a folyamat feltartóztatható vagy visszafordítható. Nekem azonban mély meggyőződésem, hogy akkor járunk el helyesen, ha a jövőt nem a múltba akarjuk visszavinni. S ez nemcsak a politikára igaz, hanem a társadalom- és humán tudományokra is. Éppen ezért nincs más esélyünk, mint annak következetes végiggondolása, hogy milyen alternatívák állnak előttünk a társadalom- és humán tudományok újjászervezése során. S arról is meg vagyok győződve, hogy ebben a munkában komoly szerep vár az antropológiai megközelítésekre. JEGYZETEK 1. Jelen tanulmány az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetben 2005. március 30-án Tudás, kultúra és kultúratudomány: perspektívák a késő modern társadalom kutatásában címmel tartott előadás átdolgozott változata. A vitában elhangzott megjegyzéseikért köszönetet mondok Bacsó Bélának, György Péternek, Hammer Ferencnek és Wessely Annának. 2. Erre a kérdéskörre másutt részletesebben kitértem (Niedermüller 2004:1 I), s ezért itt tovább nem részletezem. 3. Éppen ezért némileg leegyszerűsítőnek tartom azt a legutóbb Sárkány Mihály által képviselt felfogást, amely a „szorosabb elméleti keretekben gondolkodó brit szociálantropológiát" a „laza érdeklődésű" amerikai kulturális antropológiával állítja szembe, vö. Régi Tamás interjúját Sárkány Mihállyal az Anthropolis című folyóirat első számában (Anthropolis 2004[l]: 65). Azt gondolom, hogy az antropológiai kutatások mai helyzete ennél jóval összetettebb és bonyolultabb. 4- Ez a megfogalmazás némileg sarkítottnak s kevéssé árnyaltnak tűnik. Mégis azt kell mondani, hogy különösen a második világháborút megelőzően, de még inkább a hetvenes évekig az antropológiának ez a felfogása megkérdőjelezhetetlenül uralkodó pozícióban volt. 5. Hogy ez mennyire így volt, azt már a Writing Culture című kötet is mutatta, vö. Clifford-Marcus, eds. 1986. 6. Amely kifejezés egyébként sem egy tényleg létező, egységes irányzatra, hanem sokkal inkább a klasszikus megközelítéssel szemben álló ismeretelméleti pozíciók jelölésére szolgál. 7. Éppen ezért aligha lehet véletlennek tekinteni, hogy a klasszikus antropológiai felfogás védelmezői is előszeretettel hangoztatják a diszciplináris határok betartásának fontosságát.