Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

Tabló - Miért hátrányos helyzetűek a muzulmán nők Indiában? Zoya Hasan - Ritu Menőn: Unequal citizens. A study of Muslim women in India Árendás Zsuzsa

ez a nőknek a biztos, rendszeres munkalehetőségekből való kiszorulásával hozható összefüggésbe a munkaerő-túlkínálat következtében, vidéki közösségek esetében pedig a muzulmánokra jellemző földnélküliséggel magyarázható. A más vallási csoportokhoz tartozó nők ugyanis jellemzően ebben a szférában találnak rendszeres megélhetést. Az elhíresült és gyakran abszolút magyarázatként emlegetett purdahrendszer, azaz a muzulmán nők nyilvános megjelenését erősen korlátozó komplex szokásrendszer a kutatás eredményei szerint nem tekinthető kizárólagos magyarázatnak a muzulmán nők alulfoglalkoztatottságára, hiszen ez a szokásrendszer egyes hindu kasztokra éppúgy jellemző. Másrészt viszont tény, hogy a purdah kettős teherként nehezül a muzulmán nőkre, a szokás ténylegesen korlátozó erejével, melyet a társadalomban negatív sztereotípiák és várakozások kísérnek, tovább súlyosbítva ezáltal a muzulmán nők amúgy is kedvezőtlen helyzetét. A muzulmán nők politikai részvételéről meglepő megállapításokra jut a felmérés: megállapítják, hogy komoly politikai tényezőnek számítanak, mivel 85 százalékban vesznek részt a politikai választásokon, ami nagyon magas értéknek bizonyul minden tekintetben. Alacsony iskolai végzettségük nem tántorítja el őket attól a szándéktól sem, hogy választottként vegyenek részt a politikában - a muzulmán női választók mintegy 89 százaléka tartja elképzelhetőnek, hogy maga is induljon a választásokon, elsősorban helyi, állami szinten. A központi választási rendszer felé haladva ez a politikai részvételi szándék jelentősen csökken. Ugyanakkor ezek a nagyon pozitív mutatók nem korrelálnak a muzulmán nők autonómiamutatóival, azaz azon indikátorokkal, melyek saját életük feletti döntési szabadságukat jellemzik. Ez azonban nem muzulmán sajátosság, éppen úgy jellemző a hindu nőkre is. Eltérések csupán a szociális, társadalmi helyzet, iskolázottság emelkedésével mutatkoznak valamelyest. Ennek egyik példája az India-szerte jellemző, megdöbbentően alacsony válási arány, 0,4 százalék, mely azt jelzi, hogy az indiai nők nincsenek abban a helyzetben, hogy saját magánéletük felett önálló döntéseket hozzanak. Az országos átlag szerint a nők házasságkötési kora I 5,9 év, ami jelentős autonómiakorlátozó tényező, és minden további emancipáció legfőbb akadálya. Míg korábban a muzulmán nőkkel leginkább az identitáspolitikák szintjén foglalkoztak a kutatók, ez a felmérés az érintett csoport különböző társadalmi, gazdasági, politikai körülményeit megragadva, a sokféleségére és differenciáltságára fókuszálva elemzi helyzetüket, és fontos átfogó megállapításokra jut társadalmi helyzetüket illetően. Mint ahogyan a szerzők kiemelik: a muzulmán és a hindu nőket egyaránt sújtja és korlátozza a patriarchális rendszer kontrollja, hiba lenne tehát a vallási identitásból direkt következtetéseket levonni a muzulmán nők hátrányos helyzetére vonatkozóan. Az is igaz viszont, hogy a muzulmán nőkre sokszoros teher nehezedik - egyszerre szenvednek hátrányt egy kisebbségi csoport tagjaként, nőként és szegényként. Hogy egy vizsgálat az indiai nők komplex társadalmi helyzetét értékelni tudja, valamennyi aspektust számba kell venni; ennek iskolapéldája a bemutatott kutatás.