Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)
NAGY KÁROLY ZSOLT: A fotóantropológia és az antropológiai fotó lehetőségei a „digitális képi forradalom" korában
képrögzítés során; a fotográfia lehetőségei), valamint 2004. január 29-én (Etnofoto. Színes és/ vagy fekete-fehér) megrendezett kerekasztal-beszélgetéseken a szakma megjelent képviselői részéről gyakorlatilag kizárólag ezeket az ellenérveket lehetett hallani. A Marcus Banks és Howard Morphy (1997) szerkesztésében megjelent kötetben még nem szerepel a kérdéskör. Az újabb szakirodalomban az újdonság erejével a lehetőségről Bruce Mason és Bella Dicks The digital ethnographer című szövegében ír, mely stílusosan a Cybersociology Magazine-ben jelent meg (Issue Six: Research Methodology Online. Published Online: 06 Aug. 1999. http://www.cybersociology.com), míg a szkeptikusok alapvető hivatkozási pontja Banks egy korábbi, 1994-es szövege (Interactive multimedia and anthropology - a sceptical view. A text of a talk given at a conference on „Interactive Multimedia and Anthropology" at the University of Western England, I and 2 June. University of Oxford, (http://www.isca.ox.ac.uk/ /marcus.banks.0 1 .html#text5.) A multimédiával immár mint „bevett" kutatási - de leginkább prezentációs - módszerrel legalaposabban talán Sarah Pink Doing visual ethnography: images, media and representation in research (Sage Publications, 2001) című könyvében foglalkozik. Ilyen volt például a Ken Heyman fotográfussal közösen készített, 1965-ben megjelent Family című könyv. Boas hatását a vizuális antropológia felvetésére és Mead kutatására Ruby (1980) fogalmazta meg, ám többen is megerősítették hipotézisét (lásd például Farnell 2004). Kinetográfia, később labanotation. Boas bizonyára nem ezt mondta, illetve nem a „testtechnikák" kifejezést használta, ám amit ő a gesture szó alatt értett, és a jelenségek azon csoportja, amit e szóval megjelölt és vizsgált, az gyakorlatilag megegyezik azzal, amit Mauss „testtechnikáknak" nevezett. A fordítás így mindenképp rossz, ám talán célravezető. Mauss és Mead elméleti kapcsolatára Farnell (2004) is felhívja a figyelmet. Egy tekercs akkor negyven képkockára volt elég. Az idézett kijelentés H. H. Price 1953-ban Londonban megjelent Thinking and Experience című művéből származik, amit Mead és Bateson nyilvánvalóan nem ismerhetett bali kutatása idején, ám módszerükkel gyakorlatilag megelőlegezték Price gondolatát. Ruby a témával foglalkozó kutatók többségének véleményét fogalmazza meg. Ezzel - és tulajdonképpen főleg Mead és kevésbé Bateson önértelmezésével - szemben Dianne Hagaman azt állítja, hogy Meadék a fényképeket és filmeket nem adatként, hanem leírásként kezelték, s ekként teljesen tisztában voltak korlátaikkal, valamint azzal, hogy a terepen készült más típusú leírásokkal kell azokat kontextualizálni. A képeket szerinte a 3D-s tér egyes részleteiről készített, 2D-be transzformált térképekként kell értelmeznünk - minthogy ők is így tettek. Ezeket a térképeket azután a kutató magával viheti, később aprólékosan tanulmányozhatja, esetleg másokkal is megoszthatja. Az ekként értelmezett képeket szerinte Meadék nem tartották önmagukért beszélőknek. Úgy tekintettek rájuk, mint interpretációkra, melyek felvetnek bizonyos hipotéziseket, amiket később a több képpel összevetve lehet igazolni vagy elvetni (Hagaman 1995). Bateson ezt azzal igazolta, hogy az illető ceremónia elvégzéséért a helyiek is fizetnek. Most tekintsünk el attól a körülménytől, hogy a kutatást részben a Committee for Research in Dementia Praecox támogatta. Ezeket a képeket szerzői jogi problémák miatt nem közöljük. Összehasonlításuk azonban tanulságos, így ajánljuk az alábbi internetes oldal felkeresését: http://www.loc.gov/exhibits/mead/. Sajátos körülmény, hogy az egyetlen szöveg, amely a multimédia antropológiai alkalmazásainak lehetőségét boncolva viszonylag terjedelmes részt szentel a probléma tudománytörténetének, ebben az összefüggésben meg sem említi a Balinese character^, jóllehet más tekintetben többször is hivatkozik Meadre (lásd Anderson 1999).
