Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)
HORVÁTH KATA: Szóban-írásban - egy cigány szerelmeslevél kapcsán
én magam a gömbaljai cigányoknál lakva más cigánnyal szemben sosem tapasztaltam. Ahogy azt se hallottam sosem, hogy egy cigány házba betérő valaha is megkérdezné, hogy látogatásával zavarja-e az ott lévőket, vagy hogy a háztulajdonos kiküldene valakit otthonából, 16 úgy az se merül fel senkiben, hogy szavainak a kimondása zavarhat bárkit is, vagy hogy akárkinek a megszólalása őt zavarhatná. Persze a kimondott dolgok lehetnek sértők, bántók, válthatnak ki ellenérzést, gúnyt stb., de magának a beszéd jelenlétének adekvátsága (természetesen itt a „cigányos beszédről" van szó) nem kérdőjelezhető meg. A kellemetlennek tűnő beszédet csendre intéssel nem is lehet megállítani, legfeljebb egy azt helyre tevő vagy kikezdő saját beszéddel - ez viszont további beszédeket eredményez majd... Ahogy azt korábban mondtuk: „a belső beszédben a cigánynak nincsenek eszközei arra, hogy elhallgattassa a másikat, bármiféle kísérlet a beszéd megállítására lehetetlen, a fenyegetések is, amelyek erre irányulnának (»Szethuzom a szadat!« vagy durvábban: »Raülök a szádra!«) beszédfordulatokká válnak" (Horváth 2002:243). Vagyis a beszéd sosem tűnik zavarónak, a hallgatás viszont annál inkább. Természetesen (ahogy korábban elmondtuk) vannak olyan speciális helyzetek és viszonyok, amikor a hallgatásnak is megvan a helye, a mindennapi társalgásban azonban az a személy, aki hallgat, saját jelenlétét vonja ki az adott beszélgetésből, és ezt a cigányok mindenképpen rossz néven veszik. Az adás mint az élet minden területén jelen lévő mindenható elv természetesen ebben a kontextusban is megmutatkozik. Adni kell. A beszélgetéshez hozzá kell tenni a saját hangod, vagyis a közösséghez saját személyedet. Ha hallgatsz, kényes vagy („Dik, má' hozzánk se szóltok? Ilyen kényesek lettetek?" - kezdődik viccelődve a beszédbe elegyedés két cigány csoport között), vagyis el akarsz határolódni a beszédben részt vevőktől. Ennek megfelelően a hallgatagságot mint tulajdonságot önmagában nem ismerik a gömbaljai cigányok (sose hallottam, hogy valakire ezt mondták volna). Ha valaki csöndes - ami érdekes módon ebben a közösségben mintha csak férfiakkal fordulhatna elő, csöndes nőkkel nem találkoztunk - azt „kényesnek", „magának valónak", „magába fordulónak" tartják, vagyis valamiféle „veszélyes" dolgot kapcsolnak hozzá. 17 Összegzés £ Azt hiszem, mindenkinek feltűnt, hogy gondolatmenetünk milyen messzire elkanyaro7 dott a Zitának írt szerelmes levéltől. Végül is az elmondottakkal csupán azt próbáltuk ° igazolni, hogy a levél elején szereplő formula milyen messze viszi szövegünket a szőhess I iség világától. 18 A levélformulákon kívül egy másfajta, a levelet az „írásbeliség területéhez" kapcsoló - a cigányok világához közelebb álló - írás is megjelenik. A levél végén ugyanis - akárcsak a tetoválásokon - egy szívbe beleírva az „Andor+Zita" és a „love" felirat olvasható. Az, hogy a levél végén a gyerek Andornak nevezi meg magát, szintén az írásosság jellegzetességeként fogható fel, hiszen bár őt hivatalosan (vagyis amikor leírják nevét) tényleg Andornak hívják, a közösségen belül (apja után) mégis mindenki Marcinak szólítja. 19 A levél tehát mind funkcióját, mind használatát, mind stílusát tekintve egyszerre 220 tartozik az írás és az oralitás területéhez, az írásbeli forma a beszédbelinek egy változagl
