Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

SZÍJÁRTÓ ZSOLT: Tájkép és emlékkép - az emlékezethelyek problematikája. Szabó Marianna Kakpuszta című installációja kapcsán

zéseket, helyzeteket, embereket, hiszen gyorsan - ugyanakkor mégis az örökkévalóságnak kell megszólalni, a többit pedig majd úgyis elvégzi a kontextus és az idő. 14. Ugyanezt a folyamatot vizsgálja Keserű Katalin művészettörténész is a tájkép műfajának átalakulását végigkövetve, s összegző megállapítása, miszerint „a tájkép műfajának klasszikus típusai a táj-képben akcióként, all-oves festésként, installációként éltek tovább, miközben táj szerűen (táj-képként) bontakozott ki a térinstalláció, az építészet, a szobrászat és a festészet is az utóbbi évtizedben" (Keserű 1998:196), az általunk bemutatott installációra is érvényes. Lásd két recenzió a könyvről: Dobai 1999; Szombathy 2000. 15. Nagyon jó áttekintést ad a különböző törekvésekről, műfajokról, kialakulásukról Udo Weilacher és John Beardsley könyve: Weilacher 1999; Beardsley 1998; magyarul egy friss összefoglaló: Foster 2004. 16. „És biztosan bevezetjük vele ismét a földrajzi determinizmus kétarcú problémáját. Csakhogy én úgy vélem, bárki bármit is mondjon, hogy a vita, amelyet ez a probléma kivált, koránt sincs kimerítve. A geográfusok persze régen feladták a dolgot: szerintük a meghatározó tényező nem a föld, a természet, vagy a környezet, hanem a történelem, az ember [...] Ami engem illet, én mindig meg voltam győződve róla - és persze meg is rémített a dolog - hogy a távoli gyökereknek iszonyú a súlyuk. Összeroppanunk alattuk. [...] Vidal de la Blache-nak igaza van, amikor Franciaországra célozva azt mondja: »egy nép történelme elválaszthatatlan attól a vidéktől, ahol él. Abból a gondolatból kell kiindulnunk, hogy minden vidék egyfajta tárház: ott szunnyadnak benne azok az energiák, amelyeket a természettől kapott, de amelyek használatbavétele az emberen rnulik«. Ez a mondat a »lehetőségelmélet« vonalában illeszkedik - a lehetőségelmélet szót Lucien Febvre találta ki, hogy meghatározza vele Vidal de la Blache gondolkodásmódját. Egy lehetséges Franciaország, a lehetséges Franciaországok-ezek a megfogalmazások vonzóak számomra." (Braudel 2003:195.) IRODALOM ASSMANN, JAN 2004 A kulturális emlékezet. Budapest: Atlantisz. BEARDSLEY JOHN g 1998 Earthworks and beyond. New York: Cross River Press. I 3 BRAUDEL, FERDINAND 1972 A történelem és a társadalomtudományok. A hosszú időtartam. Századok 4-5:986-11 12. -I*- 2003 Franciaország identitása. I. Budapest: Helikon. BÜRKE, PETER 2001 A történelem mint társadalmi emlékezet. Regio 12( I ):3-21. DOBAI PÉTER 1999 Keserű Katalin: Emlékezés a kortárs művészetben. Kortárs 43(6): 106-109. FOSTER, COLIN 264 2004 A helyspecifikus művészet. Habilitációs előadás. Kézirat.