Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

AGÓCS ATTILA: A gömöri romungrók mesélési szokásairól

AGÓCS ATTILA A gömöri romungrók mesélési szokásairól A tanulmány a gömöri roma mesemondás jelenlegei állapotát igyekszik feltérképezni a személyiségkutató iskola ökológiai módszerével, egy 2002-2004 között végzett terepmunka eredményeire építve. A szerző Vojtech Oláh „Béla" szlovák romungro mesemondó személyén és elbeszélésén keresztül vizsgálja a mesetanulás folyamatának alakulását és összetevőit, a mesemondás alkalmait, elsősorban a virrasztásra koncentrálva, valamint elhelyezi a mese szerepét a több napos cselekménysorban a mesélő-mesélés szemszögéből. A tanulmány második részében két megszervezett alkalom megfigyelései alapján kísérletet tesz Dégh Linda tipológiai osztályozásának módszerét követve annak bemutatására, miként befolyásolja a hallgatóság a mesélés folyamatát, miként avatkozik be a varázsmesék és a hiedelemmondák előadásába. gömöri letelepedett romák népi prózájának ökológiájaámű munkámban

1 a 2002 és 2004 között végzett terepmunka eredményeit próbáltam meg összefoglalni. Célom a gömöri roma mesemondás jelenlegi, 21. század eleji állapotának elemzése volt, ehhez a személyiségkutató iskola ökológiai módszerét használtam fel. Térben a kutatás az egykori Gömör-Kishont vármegye területére korlátozódott. A folklórkommunikáció egyes összetevőit (itt: narrátor - szöveg - hallgatóság) több adatközlőtől származó adatsor feldolgozásával próbáltam meg leírni, de a munka vázát Vojtech Oláh „Béla" rimakokovai szlovák romungró válaszai, tűnődései alkotják. Összesen tizennégy gömöri falut látogattam meg,

2 s ezekben kilenc olyan adatközlőre

3 leltem, aki hajlandóságot mutatott arra, hogy az általa őrzött prózai hagyománynak legalább egy részét megossza velem és az utókorral. A mesetanulás folyamata - Vojtech Oláh példája A mesehagyományozás, illetve a mesetanulás forrásainak kérdését Vojtech Oláh „Béla" rimakokovai szlovák romungró mesemondó élettörténetén keresztül kísértem figyelemmel. Vojtech Oláh tizenhét éves korában tanulta az első meséjét, és már elmúlt huszonegy, amikor először szerepelhetett nyilvánosan mesemondóként. Amint látjuk, első lehetőségét viszonylag későn kapta, ami összefügghet Milena Hübschmannová állításával, miszerint „egy régi szokás előírja, hogy a fiataloknak az öregek előtt »ladzsan«, azaz szégyellniük kell magukat, a fiatalabb mesemondók ezért nem szerepelnek szélesebb közönségelőtt" (Hübschmannová 1983:54). Oláhnál, mint a más nemzetiségű mesemondók többségénél is, a források két fő típusával kell számolnunk: a szájhagyománnyal és írott forrásokkal.