Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

DAVIDE TORSELLO: Az instabilitás kezelése. Bizalom, kétértelműség és társadalmi kapcsolatok egy dél-szlovákiai faluban

DAVIDE TORSELLO Az instabilitás kezelése. Bizalom, kétértelműség és társadalmi kapcsolatok egy dél-szlovákiai faluban A kelet-közép-európai interperszonális kapcsolatok változásainak egyik elemzési módszere a bizalom problémakörének vizsgálata. Az általános bizalom belülről fakadó hiánya jellemzi valamennyi érintett országot, társadalmi bizalmatlanság figyelhető meg a múlthoz kötődő társadalmi gyakorlatok során. Ez a tanulmány egy szlovákiai faluközösség példáján foglalkozik a személyközi bizalomnak a mindennapi élet stratégiájában betöltött szerepével. Abból a feltevésből indul ki, hogy az interperszonális kapcsolatokba vetett bizalom jelentőségének növekedése az 1989 utáni eseményeknek köszönhető. Ennek a társadalmi jelenségnek az elemzése különösen hasznos eszköznek bizonyult azoknak a szokásoknak a feltérképezésére, melyek alapján az emberek cselekvéseiket szervezik, és a társadalmi valóságról alkotott tudásukat felépítik. ?\z elmúlt tizenöt év Kelet-Európáról írott etnográfiai munkái meggyőzően érveltek amellett, hogy a térségben lezajlott átalakulás komplex és többirányú folyamatként értékelhető (lásd részletesebben Hann 2002). A kutatói érdeklődés egyik legfőbb területe a személyközi kapcsolatok változó jellege és mértéke felé tolódott. Egyrészt bizonyítható, hogy a gyors és mindenre kiterjedő átalakulás sodrában az emberek inkább az otthon szférájába húzódnak vissza, más formákkal szemben előnyben részesítve a kézenfekvő, jól ismert társadalmi kapcsolatokat (Misztal 2001 ; Pine 2002; Vitebski 2002). A háztartás és a család válik ily módon a gazdasági és belső lelki támasz végső forrásává mindazok számára, akik e változó értékrend közepette fogódzót keresnek. Másrészt azonban a posztszocializmus arról is ismert, hogy megbontja az előző rendszer alatt kötött szövetségeket, szolidaritásokat és kapcsolati hálókat (Wallace 2003). A kelet-közép-európai interperszonális kapcsolatok változásainak egyik elemzési módszere a bizalom problémakörének vizsgálata. A bizalom - tükrözve a posztszocialista éra bizonytalanságát - a társadalmi élet alapvető kérdésévé vált, ha nem volt mindig is az (lásd Luhmann 1979; Giddens 1990; Misztal I 998). Az általános bizalom belülről fakadó hiánya jellemzi valamennyi érintett országot, egyben gátolva a „társadalmi tőke" felgyülemlését és a „civil társadalom" konszolidálódását (Sztompka 1999). Társadalmi bizalmatlanság figyelhető meg a múlthoz kötődő társadalmi gyakorlatok során - a preszocialista és szocialista múlttal kapcsolatban egyaránt -, és egy szkeptikus, eltávolító attitűd terjedt el a formális intézményekkel és a hozzájuk köthető emberekkel kapcsolatban (Giordano-Kostova 2002). A dolgozat abból az előfeltevésből indul ki, hogy az interperszonális kapcsolatokba vetett bizalom jelentőségének növekedése, mely társadalmi instabilitást okozott, az 1989