Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

Helyzet - Berek Sándor: Sűrítés és keret. Gyarmathy Lívia A lépcső című filmjének (1995) interpretációja

heroizmus megnyilvánulása. Ironikus önideológiaként leplezi le önmagát. A schuberti diagnózis szociografikus érdeklődést, társadalmi szolidaritást és nehéz sorsokat talál, költői többletet és emlékezetes képeket, személyességet, rendezői szerepet, akinek vízióját korlátozza a lefilmezett esemény és a műfaj játékszabálya, és ráadásul még hiányoznak a filmekben az alkalmazott hagyományos műfaji koncepció és konvenciók átlépései is. A dokumentarizmus ezen változatát, a mozgóképes szociográfiát az ezredfordulón a bulvárdokumentarizmus jelentésszervezést minimalizáló, gyors ritmusú látványai szorítják ki, melynek alkotásai innen nézve lassúak, kuszák és unalmasak. A lépeső című filmben ott a gelencséri tradíció zamata - az alulnézet, a kisember és a dokumentumfilmesek visszafogottan patetizált viadala az újabb, a csillagos, kék zászlós, bürokratikus díszletekbe öltözött „hatalmasokkal" és talán az 1990-es évek csalódása a hatalom nem változó természetéről, benne a schuberti igényeknek megfelelő költői többlet, az emlékezetes lírai képek és a rendezői szerep. Aztán ott a gayeri probléma: a nézőpontok játéka; ahogyan a rendező játszik velünk, befogadókkal. A rendezői játék: a nézőpontok a szerkesztésmód és a filmes technika A lépcső három film dramatikus sűrítésének eredménye: főtémaként dokumentumfilm egy vállalkozó és a bürokratikus, hivatali alakokat öltött hatalom kapcsolatáról, keretként portréfilm egy emberről, akit Rostás Árpádnak hívnak, s a rendezői szándék szempontjából szimbolikus sorsfilm - a keret kereteként. Az elkülönítés analitikus; a szerzői-szerkesztői szándék a szintetizálás, a kompozíció, egy összetett vizuális-akusztikus-narratív jelentésstruktúra létrehozása. A kompozíciós alaptechnika időtechnika. A létrehozás, a strukturálás folyamatának központi aktusai a filmelemek lineáris időbeli helyeinek kimozdításai ,,eredeti" pozícióikból, kapcsolati szabadságuk növelése. Az idő mint a megértés szervező elve a főtémától távolodva átadja szerepét a kompozíciós hely jelentésképző elvének. A nézőpontok rendszere ezt az alapformát veheti fel, ennek megfelelően hierarchikusan szerkesztett. A probléma úgy fogalmazható meg, hogy a befogadónak milyen belső értelmezési alternatívák kínáltatnak fel, és ezek hol helyezkednek el egymáshoz képest a kompozícióban, és milyen kapcsolatban vannak egymással, egymásnak mellé- vagy alárendeltek, ki írhatja felül és miben a többi szereplő vizuális és verbális megnyilatkozásait. Ez a hierarchia fordított az objektivista koncepcióhoz képest: első a rendező közlési szándéka - A lépcső szimbolikus sorsfilm, második Rostás Árpád életrajzi figurája A lépcső portréfilm, harmadik a vállalkozó és szerepkapcsolatainak alakjai -A lépcső dokumentumfilm. Ez a strukturális hierarchia, dominanciaviszony ismétlődik-vizuális és verbális technikákkal - a három egységen belül is. Gayer Zoltán megfogalmazásában a klasszikus dokumentumfilm alapproblémája a különböző szándékok érvényesíthetőségében rejlik. „A dokumentumfilm uralom mások felett, hatalom azokkal szemben, akiket látszólag megérteni szándékozom. A szereplő sztorija ugyanis eszköz az én sztorimhoz, miközben a szereplő számára ez a legritkábban nyilvánvaló." Ezt a hatalmat vélem problematikusnak Gyarmathy Lívia filmje-