Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

Tabló - Sziúk Magyarországon - megjegyzések egy fordításkötet margójára Robert M. Utley: A lándzsa és a pajzs. Ülő Bika élete és kora. Joseph E. Brown: A szent pipa Tóth Arnold

befolyásolják. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy amíg ebben a tárgykörben átlag húsz-harminc évente jelennek meg magyar nyelven hasonló horderejű munkák, addig egy nem eléggé körültekintő fordítás hosszú időre meghatározhatja a témával kapcsolatos szóhasználatot. És ez igaz visszafelé is: az eddig megjelent lakota tárgyú és magyar nyelvű szövegek csekély száma miatt nem is alakulhatott ki következetes, nyelvészeti, antropológiai és történeti szempontból egyaránt elfogadott terminológia és szóátírási rendszer. A szakmai jellegű kritika két vonatkozásban érinti a fordítók munkáját. Az első alapkérdés a lakota társadalmi viszonyokra és életmódra vonatkozó, az amerikai tudományos szóhasználatban már régóta meghonosodott angol kifejezések átültetése magyarra. Ismert dolog, hogy a száz-százötven évvel ezelőtti törzsi társadalmi intézményekre vagy kulturális jelenségekre a magyar nyelvnek sokszor nincsenek megfelelő kifejezései, és tudható az is, hogy a leíráshoz használt kifejezéseket mi már egy angol-amerikai értelmezési szűrőn keresztül kell hogy megalkossuk. Mindezekkel együtt azonban a síksági indián népekre vonatkozóan számos kifejezés korábban már meghonosodott a magyar szóhasználatban, és noha azok nem feltétlenül jobbak a Hahner Péter által használtaknál, a rendszeresség és a terminológiai következetesség érdekében talán érdemes lett volna velük élni. így például a war party, raiding party fordítása a kötetben harci osztag, háborús osztag', holott a szélesebb körben ismert és korábban mások által is használt harci vállalkozás, harciportya talán jobban kifejezi a lakoták meglehetősen spontán, formai és katonai értelemben sokszor legkevésbé sem szervezett, többnyire laza informális csoportokban végrehajtott fegyveres akcióit. A harci vállalkozások effajta jellegzetességeivel kapcsolatos tradicionális szemléletre vonatkozóan lásd Newcomb ( 1950:317-330) művét. Az újabb kutatásokat elméleti igénnyel összegzi Schröder (I 999:1 91-214). Ezek alapján a szervezettséget és katonai fegyelmet sugalló osztag kifejezés véleményem szerint kerülendő volna. Hasonlóképpen nehézkes a síksági indián harcmodorra jellemző countigcoup fogalom fordítása, melyre Hahner Péter a csapás, csapást számol kifejezést használja - ez a korábbi fordításokban egységesen ütésszámlálás, ütést számol valakin formában szerepelt. Ezt a megoldást használja a Hahner Péter által is hivatkozott, sok szempontból mérvadó áttekintés (Collins szerk. I 993:69, Lesetár Péter fordításában; lásd még Fire— Erdoes 1988:14). A lakota társadalom alapegysége, az egész évben együtt táborozó, tíz-húsz főtől I 50-200 főig terjedő létszámú, valós és fiktív-rituális rokoni kötelékekkel összefűzött tiospaye (band) esetében sem szerencsés az angol eredetiből tükörfordítással megalkotott banda, kóborló banda szóhasználat. A lakoták szemléletében a tiospaye nagycsaládotjelent, amelybe a rokonná fogadás rítusával (hunkapi) léphet be külső személy (567580. p., illetve White Hat I 999:28); a korábbi magyar munkákban a vadászcsoport vagy a nagycsalád elnevezés voltjellemző (Fire-Erdoes 1988:201). Az említett szavakkal kapcsolatos megjegyzések talán szőrszálhasogatásnak tűnhetnek; mivel azonban a téma szempontjából mindhárom kifejezés alapvető fontosságú, és az egész szövegen végigvonul, jó lett volna körültekintőbben és pontosabban (az angol eredeti tükrözése helyett inkább értelmező módon) magyarra átültetni. A második, az előzőnél ugyan nem jelentősebb, ám szembetűnőbb probléma, hogy hasonlóképpen jártak el a fordítók a lakota nyelvű kifejezések esetében is. Mentségükre felhozható, hogy mindkét szövegben olyan magas számban szerepelnek sziú szavak és nevek, hogy a munka nehézségéről nem nehéz képet alkotnunk. A kötet elé fűzött for-