Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

Tabló - A rénszarvasok földjén Helena Ruotsala: Muuttuvat palkiset. Elo, työ ja ympäristö Kittilän Kyrön paliskunnan ja Kuolan Luujärven poronhoitokollektiiveissa vuosina 1930-1995 Sági Edit

A globalizáció ugyanakkor Lappföld és a Kola-félsziget többnemzetiségű és -nyelvű réntenyésztő-társadalmai esetében egyaránt ellentétes folyamatokat indított el: míg a lokális és etnikus identitások feldarabolódtak, addig a bennszülött népek és a kisebbségek reneszánsza, illetve a regionalizáció eszmei áramlatai új és minden eddiginél kedvezőbb társadalmi és jogi környezetet teremtettek - főként a jövőbe tekintve - e csoportok sajátos kultúrájának megőrzése és továbbfejlesztése számára. Az etnikai mobilizáció következtében a társadalmi csoporthoz tartozás, az identitás problémája egyre inkább politikai kérdéssé és eszközzé vált, mely számtalan csatornán keresztül befolyásolja az emberek mindennapjait. Mindezek mellett a rénszarvastenyésztésnek Lappföld társadalma(i) számára ma is meghatározó szerepe van. A réntenyésztő-„szakma" sohasem egyszerűen pénzkereseti módot, hanem a családon belül apáról fiúra öröklődő tradicionális életmódot, értékrendet és világszemléletet jelent. A réntartás az a helyhez és közösséghez kötő, identitásformáló tényező, melynek szimbolikus és emocionális ereje sok esetben kompenzálni képes a gazdasági-piaci előnyök hiányát, nem utolsósorban a szabadság és a függetlenség éthosza miatt, amelyet maguk az adatközlők „a tundra vonzásaként" fogalmaznak meg. Mindezen felül a rénszarvastenyésztés a számi emberek számára egyben azt a jellegzetes és jól látható szimbólumot jelenti, mely megtermékenyíti a számi művészet és népművészet minden ágát: visszatér a költészetben, az irodalomban, a zenében, a filmés színművészetben, a képzőművészetben, a kézművességben, de a számítógépes designban és a divattervezésben is. Ruotsala tudományos eredményeinek interpretációját gazdag képanyaga és interjúrészleteinek lappföldi tájszólásban lejegyzett „kócos" és éppen ezért érzékletes idézetei teszik olyannyira „életszagú", izgalmas és mélyen emberi olvasmánnyá. Munkája annyira természetes ihletettségű, egyben józan megközelítésű, a tudományos esszencializmustól mentes, amilyen talán csak azé a rentenyésztők között felnőtt kutatóé lehet, akinek részben saját múltja és „köztes" finn-számi identitása nyújtja kutatása tárgyát. JEGYZETEK 1. Síita: a rénszarvastenyésztés modernizáció előtti társadalmi, munkaszervezeti és területi egysége. Egymással rokonsági kapcsolatban álló réntenyésztő családok közössége, akik a nomadizálás idején a téli szálláson együtt éltek. A siita egyben azt a földrajzi területet is jelenti, amely e faluközösség téli, tavaszi, nyári és őszi legelőit foglalta magában. 2. Norvégiában és Svédországban e törvény bevezetése előtt sem voltak nagy számban norvég és svéd rentenyésztők, tehát a törvény bevezetése nem jelentett nagy változást a lappföldi lakosság életében és megélhetési módjában - ellentétben Finnországgal, ahol a rentenyésztők többsége finn, ezért e törvény bevezetése fel sem merülhet megoldásként. (Norvégiában és Svédországban a nem számi rentenyésztők számára úgynevezett koncessziós réntenyésztési területeket jelöltek ki, amelyekre külön törvényi szabályozás vonatkozik.)