Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)
DAVIDE TORSELLO: Az instabilitás kezelése. Bizalom, kétértelműség és társadalmi kapcsolatok egy dél-szlovákiai faluban
E megközelítésből világosan látszik, hogy a „falusiak" iránti nyilvánvaló bizalmatlanság nem vezet feltétlenül elzárkózáshoz vagy a közösségi megmozdulások hiányához. A falu össze tud jönni, képes a közösségteremtésre, a szolidaritásra, a dolgok kölcsönös megosztására. Mindez nyíltan ellentmond annak, ami a közösségi kapcsolatokról elhangzott. Felmerül tehát a kérdés, hogy hova vezetnek a gyökerei annak a kétértelműségnek, mely az emberek szavai és cselekvései között feszül? A válaszom erre az, hogy az itt tapasztalt kétértelműség szándékos; olyan értelemben szándékos, hogy a királyfaiak bizalmatlanságot hirdetve próbálják meg kiegyensúlyozni elvárásaikat a jövőbeli cselekvésekre és kapcsolatokra vonatkozóan. A bizalmatlanság válik a jövőre vonatkozó, ellenőrizhető opcióvá, ahol a jövőbeli viselkedések és társadalmi cselekvések beláthatok, hiszen e stratégiával megjósolható, mit fognak cselekedni mások. Ez a bizalmatlanság tovább elemezhető a családi és rokonsági kapcsolatok megfigyelésével. Családi és rokoni bizalom Azt a meggyőződést, hogy a családi és rokonsági kapcsolatok a személyes bizalom végső forrásai, alátámasztják a fentebb bemutatott kvantitatív adatok is. A falubeliek a családot tekintik a segítség „egyedüli forrásának", a megbízhatóság és biztonság mentsvárának, miután az állam elvesztette azt a mindenre kiterjedő szerepét, mely a szocializmus idején jellemezte. Ugyanakkor a család túlságosan tág és gyakran túl képlékeny társadalmi intézmény ahhoz, hogy teljes és korlátlan bizalmat eredményezzen. Egyik adatközlőm a következőképpen jellemezte a rokonság szerepét: „A család egy kétélű fegyver: ha itt van, és elég nagy, sok előnye van. Számíthatsz rájuk, ha segítségre van szükséged. Segíteni fognak, hiszen végül is közös vér folyik az ereinkben. Másrészt olyan nagy a kötelezettség súlya, hogy az sokszor nagyobb, mint a belőle származó előnyök. Sosem lehetsz benne biztos, mit gondol majd egyik vagy másik rokon. Egyetlen lehetőséged, hogy megpróbálod kitalálni, amit tettél vagy mondtál, az a lehető legmegfelelőbb volt." (Dániel, szül. I 968.) Dániel jó nevű családból származik, egy lánytestvére van, aki már férjnél van, és a faluban lakik, valamint egy fiútestvére, aki a városban él. Felesége családja szintén a faluban lakik. Az idézett megjegyzés egy olyan alkalommal hangzott el, amikor meghívott egy italra, férfi barátai társaságában. A helyi kultúrház emeletén történt mindez, ahol a helyi magyar kulturális szervezet (Csemadok) évzáró összejövetele zajlott. A központi teremben ünnepélyes hangulat uralkodott, beszédhang és nevetgélés alig szűrődött át az asztalok felől. Dániel elmagyarázta, hogy általában kínosan érzi magát az ilyen alkalmakkor, mert a helyi viselkedési szabályok szerint ilyenkor a családja körében kell tartózkodnia, így aztán a barátokkal beugorva egy röviditalra, máris oldottabb hangulat teremtődik a beszélgetéshez. Rákérdeztem, hogy ez az erőteljes formalizmus a családi kapcsolatokban nem az esemény számlájára írható-e leginkább, hiszen ilyenkor az egész faluközösség figyelő szeme rá szegeződik. „Tudod, ez mindig így van. Rendesen kell viselkedni a nyilvánosság előtt és otthon is. Azt hiszed, odamehetek a nagybátyámhoz, és megmondhatom neki nyíltan, mit gondolok róla? Dehogy. Nem számít, hol vagy, a dolgok mindig ugyanúgy működnek. A családodról van szó, és neked tisztelned kell őket."
