Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

KEMÉNY MÁRTON: Gazdálkodási minták - kapcsolatháló - közösségi norma. Egy kapitalizálódó falu agrárlakosságának társadalmi kötelékei

munkahelye, rajta kívül két nyugdíjast, két háztartásbelit és egy tanulót foglal magában az itt élő család. A földet az 1980-as években beszerzett gépekkel apja 1995-ös halála óta a gazda műveli hétvégi szabadidejében, ugyanis hétfőtől péntekig egy közeli városban dolgozik, vízügyi munkásként. A fő munkaszezonokban (például betakarítás idején) szabadságot vesz ki a munkahelyén. A gépi feladatokat - a szántást, a tárcsázást és a kukoricaültetés maga készítette sorhúzóval való előkészítését - apjától, a kétkezi munkákat - a gabona vetését, a kapásnövények ültetését és a trágyakihordást - apjától és anyjától tanulta el. A gabonafélék vetőmagját és a műtrágyát boltban veszik meg, a vetésre szánt kukoricaszemeket viszont saját termésükből válogatják ki, a félretett csöveket a garázsajtó fölé lógatva szárítják ki. Vegyszert nem használnak, a család együtt - esetenként szomszédok segítségével - kapálja meg évente egyszer a kukoricát, majd egyszer töltögetik kapával. A kézi kukoricatörést is a család végzi el a szomszédokkal összefogva, ilyenkor (akárcsak a disznótorok alkalmával) a gazda nagykanizsai nővérei is eljönnek. A kukoricát góréban, a gabonát a padláson tárolják. Az állatokat a gazda felesége gondozza, aki ma már egész munkaidejében a gazdasággal és a háztartással foglalkozik, és idős, beteg anyósát is ellátja. Fiuk jelenleg Nagykanizsán tanul, a gazdálkodásban csak mellékes feladatokat lát el. A család nem lépett be az agrárkamarába, nem járat szaklapokat, és egyik tagja sem végzett mezőgazdasági tanfolyamot. Ez a család tehát nagymértékben visszatért egyfajta paraszti stratégiához: több lábon álló gazdaságuk kizárólag takarmánnyal és állati termékekkel, sőt kukorica-vetőmaggal való önellátásukat szolgálja; eszközöket is készítenek a maguk számára; a teljes mértékben szakképzetlen és hivatalos intézményektől független családtagok tudásukat szüleiktől szerzik; a kézi munka és a társas munkák, a kölcsönösségen alapuló segítségnyújtások ma is nagy szerepet játszanak a föld művelésében. Parasztvállalkozások A paraszti gazdaságoknál komplexebb, az önellátás mellett már nem csupán fölösleg értékesítésére, hanem céltudatos, piacorientált és bizonyos mértékig specializált árutermelésre is törekvő, tehát paraszti és vállalkozói mintákat egyformán ötvöző vegyesgazdaságok közé nyolc kisüzem sorolható. Ahogy a szocialista korszak háztáji gazdálkodóinak egyik típusát paraszt-munkásnak vagy utóparasztnak nevezték (Szelényi 1992:68), úgy ma ennek analógiájára paraszt- vagy protovállalkozókról lehetne beszélni. Az önellátással párhuzamos specializáció különböző irányai (kukorica, karácsonyfa termesztése, sertés, bika hizlalása, tejtermelés, méhészet) és az eltérő földméret (2-12 ha), a termelési feltételek eltérő eloszlása miatt sem alkotnak egységes csoportot. Többnyire jobban fel vannak szerelve gépekkel (ami a női szerepek leértékelődéséhez vezethet), és ezért a szolgáltatás is nagyobb jelentőségre tesz szert. Viszont ők is valamennyien részmunkaidőben foglalkoznak a mezőgazdasággal, a paraszti gazdálkodókhoz hasonlóan látják el magukat (sőt egy esetben lisztet is őröltettek), elvégzik ugyanazokat a kézi munkafolyamatokat, ugyanolyan munkamegosztást követnek, hasonló kölcsönös kapcsolatokat alakítanak ki, nem tagjai semmilyen szervezetnek, és szinte egyik esetben sincs