Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

Tabló - A térfoglalás és az üresen maradt helyek György Péter: Az eltörölt hely- a Múzeum. A múzeumok átváltozása a hálózati kultúra korában Frazon Zsófia

központi szerepet tölt be, ötvözve a teoretikus elrendezésre való hajlammal. Viszont a tanulmányban és a könyvben is ezen a ponton mutatkozik a legnagyobb űr: egyik esetben sem jutunk el a két mező sok szálon kapcsolódó, összetett világának kibontásáig. Míg az empirikus elemzésben többször visszaköszönnek az elméleti megközelítés elemei, ugyanerre a fordított irányból szinte egyáltalán nem találunk példát. Olybá tűnik, mintha az elméleti rész nagyívű vonalvezetése elkanyarodna a megfigyelt és megtapasztalt dolgok részletei mellett, mintha a szerző nem tartaná elégségesnek a konkrét példa segítségével felszínre kerülő gondolatok elemző bemutatását. Ez azért különösen sajnálatos, mert a kiállításelemzés (a tanulmány és a könyv egységében is) a szöveg legkoherensebb része, bőven tartalmaz éles szemű és gondolatgazdag megállapításokat, és egy sor olyan kérdés tárgyalására teremt alkalmat, amelyek hatással lehetnek a magyarországi múzeumi diskurzus élénkítésére. Ezzel szemben a szerző kicsit kapkodó, sok helyen elnagyolt következtetései elmossák a fő irányvonalat, és gyengítik a korábbi tanulmány erős észrevételeit. Mint könyv nem koherens egész, és nem ad világos választ a múzeum mint eltörölt hely (metaforikus?) megközelítésére. A múzeumi diskurzuson belüli térfoglalás, amire a szerző vélhetően törekedett, így még inkább felnagyítja az üresen maradt helyek látványát. Az olvasók viszont nem maradnak hoppon, mert a tudományos és az irodalmi határán mozgó alkotáson keresztül egy olyan szerző válik láthatóvá, aki ugyan nehezen kontrollálja kreativitását és intellektuális feltöltöttségét, mégis érezhető a téma iránti elkötelezettsége, a látott és megtapasztalt élmények teoretikus keretbe fordításának igénye. Amivel viszont adós marad, az (újra)láttatásban rejlő lehetőségek következetes kihasználása. JEGYZETEK 1. Néhány kivétel, amely irodalomlistájában magyarországi és nemzetközi hivatkozások, valamint kitekintések is megtalálhatók, a fent vázolt tényezőket összefüggéseikben mutatják, és az etnográfia antropológia felől közelítik meg a muzeológia tudományterületét (Ébli 2004a; Fejős 2003; György 1998). 2. A recenzió készítése közben kaptam kézbe Ébli Gábor ugyanezen könyvről készített recenzióját. A két írás (véleményem szerint) több hasonló témakört is érint és párbeszédet kezdeményez (vö. Ébli 2004b). 3. Az intézményi működés, az egyéni és társadalmi praxis, illetőleg a hálózati kultúra kapcsolatrendszerének tárgyalása györgy Péter szerzői tevékenységében nem előzmények nélküli (György 2002). 4. így a címadás radikalizmusa is más Összefüggésbe kerül, hiszen a megfogalmazás feltehetően kapcsolatban van Danto „a művészettörténet vége" alapállításával. 5. Lásd György 1998. A tanulmány és a könyv kapcsolatának kifejtésére a későbbiekben kitérek. 6. „... nálunk, ahol a muzeológia gyakorlati, technikai kérdések körében mozog, s a szórványosan jelen lévő múzeumelméleti gondolkodás független, főként müvészetelméletileg közelítő - többnyire az intézménnyel rokonszenvező - teoretikusok nevéhez fűződik." (Fejős 2003:7. A hivatkozás többek között idézi György Péter Digitális éden című könyvének tanulmányát is.) 7. „A két kiállítás együtt drámai erővel hatott rám. [...] A két kiállítás együtt ugyanúgy kulturális sokkot okozott, mint egykor maga a múzeum. Szédülten álltam a két tér közötti átjáróban, s csak nehezen értettem meg, hogy megérkeztem. Itt ugyanis végre a maga hasadtságában és