Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

Tabló - A térfoglalás és az üresen maradt helyek György Péter: Az eltörölt hely- a Múzeum. A múzeumok átváltozása a hálózati kultúra korában Frazon Zsófia

túra korában), és a változások, alakulások egy területére szűkíti a témát, ami nem más, mint a hálózati kultúra és az intézményi átváltozás kapcsolata.

3 Majd a cím harmadik részében újabb szűkítő kerül fel (New York, Természettörténeti Múzeum - egy példa), a szerző egy képzeletbeli térképen kijelöli azt a pontot, ahová olvasóit majd kalauzolja. A címadásnak ez a módja egyfelől kissé körülményes, másfelől a fogalmazásban rejlő provokativitás felfogható egyfajta olvasóra nyitott, vitát kezdeményező szerzői magatartásként. A téma és a kiindulópont adott, a könyv kész, csak el kell olvasni, terébe lépni, véleményt formálni, továbbgondolni, és az észrevételeknek hangot adni - üzeni a szerző. De hiába a kezdeményező szerzői megszólalás, hiába a véleményformálásra bátorítás, ha a szerző művét és saját tudományos pozícióját azonnal védőbástyák mögé helyezi: a hátsó borító és az előszó hasábjain túljutva megtorpan a vitára invitált olvasó. A könyv hátsó borítóján találhatjuk a nálunk is egyre gyakoribbá váló „jeles személy ajánlása" szövegrészt, amelyben nem kisebb személy, mint Arthur C. Danto

4 tiszteli meg soraival az olvasót és a szerzőt, akiket biztosít arról, hogy a mű „eredeti" és „igaz", a szerző pedig „a kortársi gondolkodásra irányuló kortársi gondolkodásban a végsőkig elmegy, s hogy nemzetközi jelentőségű szerző" Majd a kötet előszavában a következőket találjuk: „Danto professzor kritikus és támogató olvasata nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy azt reméljem, magyar létemre autentikus interpretációt adhatok egy amerikai múzeum történetének fontos kiállításáról." (10. p.) A félreértésekelkerülésére: nem kívánom megkérdőjelezni, hogy György Péter ne lenne „nemzetközi jelentőségű szerző", sem azt, hogy Danto professzor kritikus észrevételei mellett (esetleg azok nélkül is) ne lehetne a szerző olvasata autentikus. Csupán arra a kérdésre keresem a választ, hogy egy szerző, aki a tudományos és kulturális diszkurzív térben más esetben maga is bátran és kritikusan fogalmaz, saját műve beemelésekor miért zárja rögtön rövidre a téma körül kibontható kritikai megszólalásokat (ön)igazoló állítások elhelyezésével Lehet, hogy maga sem biztos abban, hogy egy öt évvel ezelőtt megjelent tanulmány

5 könyvvé átalakításakor kihasználta-e a kínálkozó lehetőségek mindegyikét, és (saját vagy mások) elvárásainak megfelelve, az egyébként erős tanulmányhoz képest jelentős mű született? Mindenesetre ez a mentalitás a téma tekintetében előrevetíti a kötet nagy ívű, határozott vonalvezetését, összekapcsolva a magabiztos és hatásos fogalmazásmóddal. A (túlérzékenynek tűnő) kritikai megjegyzések ellenére azt gondolom, hogy a könyvről beszélni kell és érdemes. Tudományos paletta és térfoglalás Ahhoz, hogy György Péter könyvének (tematikus és műfaji szempontból) érzékelhető legyen a jelentősége, szükséges egy tágabb tér-idő kontextusban is elhelyezni. Az elmúlt húsz-harminc év talán legfontosabb, múzeumokat érintő változása két nagy, egymással összefüggő, egymást generáló tényező köré csoportosítható: ez egyrészről az úgynevezett múzeumboom jelensége (amely az intézmények, a látogatók számának növekedését és a múzeumok társadalmi jelentőségének erősödését egyaránt magában foglalja), másrészről a múzeumok kritikai kultúrakutatásban betöltött szerepének meg-