Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

TURAI TÜNDE: Leányszöktetés: deviancia vagy norma?

eset ellenére sem küldte el a hozzájuk költözött leányt, még ha nem is válhatott legitim menyükké. A liminális szakasz bonyolultságát az is jelzi, hogy éppen sajátossága miatt (lakhelyváltoztatás, hosszúság) nem „tiszta" strukturálisan: ha ugyan rituálisan nem is, de a gyakorlati szinten már ekkor megkezdődik a beépítés a következő állapotba. Ennek a periódusnak a leglényegesebb mozzanata, a bűnbánattartás és az eklézsiakövetés után kezdődhet meg csak a legitim átlépés a végső, „normális" stádiumba, amely szintén meglehetősen szegényes elemkészletében a „rendes" házasságkötéshez képest. A leányszöktetés tehát nemcsak a „normális" állapotból jelenti az átmenetet egy újabb „normálisba" a rendellenesen keresztül, hanem legitimből a legitimbe az illegitimen keresztül. Olyan fontos aspektusa ez a szokáskomplexumnak, ami ugyan nem változtat funkcióján, de meghatározó felépítettségére és jellegére nézve egyaránt. A leányszöktetés befejezése Az 1960-as évektől fokozatosan visszaszorult a leányszöktetés alkalmazása, az 1980-as éveket tarkítja még néhány eset, de az 1990-es évektől már nem találni rá példát. Nem azért, mert csak „rendes" kapcsolatalakítási módokra kerül sor, hanem egyrészt azért, mert megszűnt az a motivációs háttér, amely a szöktetést életre hívta, másrészt viszont azért, mert a bemutatott primer és szekunder normarendszerek közötti viszony változott meg. Ma már a szülők leginkább csak véleményt mondanak a választottról, de ritkán kerül sor a tényleges beavatkozásra; ha nem is élnek nagy bőségben, anyagi erőforrásaik nem annyira szűkösek, hogy ezért le kelljen mondaniuk a lakodalomról; „nem tudni" a szexuális „rendellenességekről", mert már sokkal erősebben tartozik a nem publikus szférához, és hangsúlyozott a magánjellege, illetve ritkábban válik nyilvánossá a terhességmegelőző módszerek elterjedésének köszönhetően; a legények nem töltenek éveket a katonaságnál; a lányoknak nem kell megvárniuk nővéreik férjhez menését, mert kevesebb gyerek van egy családban, és az idősebb tisztelete sem kívánja ezt meg; és a szokás, a divat sem emellett szól. De a „rendes" házasságkötés státusa is változott: már egyáltalán nem sértetlen korábbi tekintélye. Egyfelől nem ritka a két normarendszer keveredése, hiszen nemcsak hogy nem szűz, de megesett lány is esküdhet fehér ruhában, fátyollal stb., másfelől pedig elterjedőben van az együttélési kapcsolatforma a fiata^ lok körében - bár falun még ritka, de az elszármazottak körében nem. ^ A terminus viszont tovább él, igaz, csak az öregek szóhasználatában. Ezenfelül bőö vült a jelentésköre, hiszen - az esetek módosulásával - már nemcsak annak a szokás_3N^ eseménynek a megnevezésére alkalmazzák, amelyet a fentebbiekben bemutattam, haj|g nem mindazon kapcsolatkötési módokra is, amelyek nem egyeztethetők össze ennek a JLQN generációnak a „legitimként" és „rendesként" elfogadott családalapítási formuláival.