Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

TURAI TÜNDE: Leányszöktetés: deviancia vagy norma?

dókat integrált, az individuumokat csak ezeken keresztül, családtagokként kapcsolta be struktúrájába. Emiatt a személyes szféra alárendeltnek minősült a familiáris értékek és érdekek prioritásával szemben, ami nem feltétlenül külső, kényszerítő normaként működött, hanem elsősorban a norma interiorizálása biztosította életképességét. A családcsoporthoz tartozás társadalmi és gazdasági jogokkal ruházta fel a hozzá tartozókat, de ugyanakkor elvárta tőlük, hogy személyes döntéseik és cselekedeteik során szem előtt tartsák a csoport szempontjait, vagyis ne csak egyénekként, hanem családtagokként viselkedjenek.

9 Mivel tehát a csoport egészének és a tagoknak a megítélése szorosan összefüggött egymással, illetve a csoport zökkenőmentes működése, a közösség által normatívként rögzített funkciók ellátása szükségessé tette valamennyiük kooperációját, a család nemcsak hogy igényelte, de a jogot is fenntartotta magának, hogy ellenőrzése, sőt beavatkozási hatóköre alatt tartsa az individuumok magatartását, különösen akkor, ha úgy értelmezték, hogy azok átlépték az elfogadott viselkedési formák körét. A Szilágyságban a század első felében még többnyire általánosan elterjedt volt a nagycsalád, amely nem csupán a legoptimálisabb kerete volt a rendszer ilyen jellegű működésének, de valójában előfeltételezte is ennek gördülékeny megvalósulását. A Szilágy-Szamos közébben és a Tövisháton őrizte meg legtovább hagyományos formáját, melyet csak a szocialista államapparátus gazdasági, társadalmi és kulturális változtatásai tudtak kikezdeni, ellehetetlenítve a fenntarthatóságához szükséges alapvető feltételeket.

10 A Felső-Berettyó és a Kraszna mentén (ennek különösen a Szilágysomlyótól nyugatra eső részében) korábban - nagyjából az első világháborút követően - jelentkezett az a tendencia, amely a nagycsalád mellett egyre nagyobb teret nyitott a törzscsaládszerkezetnek. De a nukleáris család formátuma itt is csak a sokrétű és erőteljes szocialista átalakítások, valamint a modernizációs hatások következtében vált egyre elterjedtebbé és elfogadottabbá. Amint már említettem, a nagycsalád az a formátum, mely a legnagyobb mértékben igényelte, és a leghatékonyabban volt képes működtetni az individuális érdekek alárendelését a családcsoportiak javára. Bár a törzscsalád és ezzel párhuzamosan a nukleáris család fokozatos dominánssá válásával a család létszáma csökkent, és szerkezete egyszerűsödött," a lényeges demográfiai változások ellenére számos strukturális elv - habár meglazulva és a század második felében egyre gyengülve - továbbra is fennmaradt. A nagycsalád kötelékének szorosságát és ideológiájának továbbélését vélem felfedezhetőnek például az egyes szociális és gazdasági feladatok közös ellátásában (materiális javak - háztáji termelésű élelmiszerek, gyógyszerek stb. - cseréje, kisgyermekre való vigyázás, betegek, öregek gondozása), az egyéneknek a tágabb családot, rokonságot is figyelembevevő megítélésében, a keresztszülő-választási szokások megváltozásában, ami a baráti kapcsolatok helyett a vérségi kötelékeket törekszik megerősíteni. A hagyomány a parasztcsalád mint komplex gazdasági és társadalmi egység újratermelődését biztosította, a közösségi értékrendszer konvencionalizálásával. E morális rend alapján működtek azok az elvek, amelyek a jelenségeket pozitív vagy negatív értéktartalommal töltötték fel, illetve amelyek normák formájában imperativusokat fogalmaztak meg a közösséget alkotó szociális egységek (családok, egyének) számára (vö. Jávor 2000:603604, 609). Hatékonysága ugyanakkor nagymértékben függött a társadalom struktúrájától, vagyis a zártság és az integráltság minőségétől.