Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

Tabló - Gera Mihály, szerk.: Ma már csak emlék? Budapest 1952-1975 Bogdán Melinda

pályaudvar utazókkal. Jelenetek a Duna-parton: kutya, gyerek, szerelmespár - fenségesen nyújtózó hidak. Parlament sokszor: háttérben, ködbe burkolódzva, díszletként. Helyi hagyományokat ápoló ferencvárosi búcsú forgataga. A könyv első olvasata (páros oldal), csupa jó érzés: „csak a szépre emlékezem". De miért mintáz egy szobrászművész fehér ingben és nyakkendőben, mi az a Le Drapeau, miért csap egy férfi egy nő fenekére fakanállal, hova és kik utaznak a pályaudvarról, miért állítják helyre a villamost I 959-ben? Miért nincsenek megfelelő képaláírások, és miért pont ezek a képek kerültek egymás mellé (páratlan oldal)? „Azt gondolom (látom), hogy ez a válogatás nem akar elérni semmit, vagyis nem bizonyítani akar, nincs egy gondolat, amelyhez képek kerestettek volna, hanem voltak (vannak) a képek, és valaki, egy »szemes ember« tallózik, kóvályog köztük." (5. p.) Életképek a fővárosból. A válogatás szempontjai esztétikaiak. Egy politikai rendszer hétköznapjait esztétizálva bemutatni, ahogy Esterházy mondja, vélhetjük „radikálisnak". A gondolat üdvözítőén merész, de lehet-e csupán nosztalgiával tallózni egy politikailag irányított látás, az MTI Fotó képei között, amelyek bevallottan a politikai propagandacéllal készített sajtófotográfia részei? Vizsgált korszakunk időhatárai bátran választottak; ha szerkesztőnk politikamentes közegbe akarja helyezni képeit, miért nem kezdi a válogatást 1956 után, annál is inkább, mert az MTI története is ezt a kezdő időpontot diktálná?! A Mafirt (Magyar Filmipari Rt.) fényképrészlegéből alakult Magyar Fotó 1956-ban beolvadt az MTI-be (Stemlerné Balog 2000:14). A hírügynökség három részlegéhez, a belpolitikai, külpolitikai, a gazdasági és műszaki főosztályokhoz ugyanebben az évben csatlakozott a Fotó Főosztály. Három szerkesztősége volt, a politikai,a mezőgazdasági és az illusztrációs. Fotóriporterei jelen voltak az országban, a hírértékű események megörökítésén kívül archiválásra is dolgoztak (Stemlerné Balog 2000:1 6). „Szocialistagyár-jellegét" monopolhelyzetének és képcenzúrájának köszönhette (Lugosi Lugo 2001 ). A hírügynökség munkatársainak a legjobb technikát és nyersanyagokat nyújtották, és eljuthattak olyan helyszínekre és eseményekre, amelyeket csak MTIellenőrzöttséggel lehetett fotózni (lásd Bácskai 1997). Remek fotográfusok is dolgoztak az MTI-ben. Kötetünk képeit kilenc MTI-fényképész készítette (a nevük mindössze a címnegyedben, felsorolásként szerepel, az egyes képeknél nincs feltüntetve az alkotó neve), a legtöbbet közülük Lajos György.

1 A fotósokat megjelenéskor sokszor anonimmé tették, anyagukat cenzúrázták, szerkesztették, válogatták, magyarázó szöveggel látták el. Az albumban szereplő fényképek nem tipikus MTI-fotók. A politikai mondanivaló csak rejtve, másodlagosan jelentkezik rajtuk. A fotók legtöbbje archiválásra, illusztrálásra, „kis színesnek" készült. Gera felvállalt esztétizáló válogatását a képek szövegtelenítésével éri el. Ez két szinten is tetten érhető: olyan képeket választ, amelyeken feliratokat nem olvashatunk (egyetlen plakátot sem láthatunk a képeken, kivétel a „ 12 dühös ember" hirdetése a villamoson), valamint nagyvonalúan bánik a képaláírásokkal. Két lehetőség is kínálkozott a szerkesztőnek: vagy szisztematikusan feliratozza a képeket az általa alapadatoknak ítélt információkkal, vagy az eredeti MTI-feliratokat közli. Ez utóbbi nagyon érdekes lenne, nyomait megtalálhatjuk egyes képeknél (ám nem tudjuk pontosan, csak sejthetjük, hogy némelyik MTI-szöveg), hiszen ez lenne az egyik alkalom arra, hogy a