Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

HAVASRÉTI JÓZSEF: Szubkultúra: a különbség, a káosz és a rend

lemzett szubkultúra esetében, amely inkább individuálisnak tűnik, és amelyben a rock, a metál vagy a szkinhed szubkultúra formalizált esztétikájához képest jobban érvényesülhetnek az egyéni, a közösség kollektív jelrendszerétől eltérő kezdeményezések is. Az egymással össze nem férő eszközök felhasználása és az egymással össze nem férő szemléletek érvényesítése különféle ellentmondásokat termel ki. A tárgyhoz való szoros tapadás és leírás újratermeli a tárgyat, a tárgynak az adatközlők kategóriáin keresztül történő közvetítése, értelmezése hasonló belterjességet eredményez. Az antropológiai elidegenítés, ami lehet az etlc megközelítés, a szakirodalmi kontroll, az elmélet vagy akár a „józan ész" használatának eredménye, viszont szőrszálhasogatáshoz, külsődlegességhez vagy akár etnocentrizmushoz is vezethet. A szerző által alkalmazott „folklorisztikai" megközelítés ezt a dilemmát is segíti feloldani, hiszen egyszerre teszi lehetővé az azonosság és a távolságtartás játékát: a néprajzi leírás és elemzés kategóriáit speciálisan a szubkultúrára vonatkoztatja, és így helyet talál a Todorov sorain keresztül érzékeltetett nyelvi újratermelés, illetve az utópia/ideológia távlatai között. Ez önmagában megfelelő és termékeny módszertani kísérlet lenne, de ugyanakkor sajátos „zártságot" közvetít, a kiindulópontként szolgáló néprajzi módszer reziduumaként és szemléletileg egyaránt, és ezért (is) szoros összhangban van a tárgy szilárd megragadását megvalósítani kívánó módszertani-jelentéstani törekvésekkel. A választott folklorisztikai, néprajzi megközelítés, illetve a szimbólumok értelmezésének irányát és dinamikáját meghatározó ikonográfiái módszer ugyancsak magában rejti a „vakság" és „belátás" dialektikáját. A koncepció, amely a szubkultúrát zárt („törzsi") képződményként kívánja megragadni, szorosan kapcsolódik ahhoz a szimbólumfelfogáshoz, amely szimbólum és jelentés, jelölő és jelölt között szilárd kapcsolatot keres vagy feltételez, figyelmen kívül hagyva a szubkultúra jelképeinek, rítusainak poliszémiáját, a jelölőláncok behatárolhatatlan mozgásait. Pedig ez utóbbi eredményeként jön létre és lélegzik a „divatdzsungel", ezek teszik lehetővé a káosz és a rend bonyolult érintkezését, amelyben megvalósulhat a „híding in the light" élménye. Rejtőzés a fényben - talán nem is annyira rejtőzés, mint inkább manierista puccparádé és kitárulkozás, talán nem is annyira fény, hanem inkább kopottas szürkeség vagy a káosz nyugtalanító sötétsége - ez az ellentmondásos világ mentődik át és őrződik meg Szapu Magda könyvében, és ezért fontos és tanulságos olvasmány 7\ zűrkorszak gyermekei. o o fN IRODALOM BÍRÓ JUDIT, SZERK. 1998 Deviációk. Budapest: Új Mandátum. BOGATIREV, PAUL-JAKOBSON, ROMAN 1972 [1929] A folklór sajátos alkotásmódjáról. In Jakobson, Roman: Hang-jel-vers. 381-398. Budapest: Gondolat. FARKAS ZSOLT I 998 Fixáció és fluktuáció háborúja, amint megmondatott. In Most akkor. Farkas Zsolt, szerk. 38-56. Budapest: Filum.