Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

AZARY BEATRIX: A szájhagyományozott történelem kutatása (Biernaczky Szilárd levélinterjúja Jan Vansinával)

tudományos „tettét", több évtizedes, könyvekben és dolgozatokban gazdag, magas színvonalú munkásságát, illetve annak hatását: „Az »Oral Tradition« [Vansina alapkönyve angol nyelven - B. Sz.] - bár a szerző nem többre, mint egy bevezetésre gondolt - elemi erejű hatást váltott ki. A műre való hivat­kozások nemcsak az afrikanisták lábjegyzeteiben jelentek meg, hanem az orális hagyo­mánnyal foglalkozó történészek, mi több, az antropológusok és a folkloristák hivatkozá­saiban is. A középkoros történészi és antropológiai felkészültséggel rendelkező Vansina e kötetének megírásakor azt a benne kialakult egészséges megbecsülést kamatoztatta, amely számára a terepmunka sajátos kihívásának egyértelműségéből, illetve annak nagyraértékeléséből fakadt. Annak ellenére, hogy e könyv úttörő jellegű munka, és megjelenését követően igen sok más mű látott a témakörben napvilágot - beleértve a szerző továbbgondolásait is -, az »Oral Tradition« megmaradt az egyedüli eszköznek azon történészek számára, akik szóbeli forrásokat használnak kutatásaik kibontása és indoklása céljából." (Henige I 982:2 1-22.) Jan Vansina professzor tudományos pályafutásának sajátos vonása, hogy jelentős terepmunkák (1953-1 956: a kubák földje, Nyugat-Kasai, Zaire, 1957-1960: Ruanda és Burundi, 1963-1964: tiók földje, Brazzaville Kongó), 3 valamint számos fiatalkori tanul­mány és könyv 4 után viszonylag korán megalkotja a Henige által is említett alapvető el­méleti kötetet (Vansina 1961), amely azután meghatározóvá válik a tudós következő évtizedekben megvalósított tevékenységében. Az 1961 -ben francia nyelven kiadott, néhány évvel később ( 1965-ben) angol nyel­ven megjelentetett, olasz kiadásában (1976) egy új, hosszabb fejezettel kiegészített, eközben és később spanyol, svéd, lengyel, orosz, végül arab (1981) nyelven is napvilá­got látott, utóbb erősen átdolgozott formában, mondhatni „új könyvként" közreadott (I 985), menet közben pedig számtalan egyéb elméleti tanulmánnyal körüljárt Oral Tradition 5 gyakorlati „próbaköveinek" számítanak empirikus bázison végzett elemző­értékelő kutatásai (Vansina 1972; 1973; 1978; valamint a gyűjtési anyagokra támaszko­dó nagyszámú dolgozat). Munkásságának ugyanakkor egy újabb fontos, de talán kevésbé értékelt és figyelem­mel kísért törekvése, hogy az úgynevezett ethnohistória területén - ha ilyen egyáltalán persze létezik - az egyedül járható ideális úton jár (lásd például a Kingdoms of Savanna című könyvét [Vansina I 966]), ugyanis az (írott vagy szóbeli) források jellegétől füg­^ getlenül annak a módját keresi, miként lehet az afrikai népek „saját történelmét" rekonst­ÍN ruálni. Miként lehet azt a történelmet megírni, amely nem a fehér vagy éppen az arab £ behatolások és a nyomukban keletkezett „írásos feljegyzések esetlegességeinek a követ­2- kezménye". Miként lehet e legtöbbnyire igen egyoldalú képet festő források adatai mogé r J2« hatolva az eredeti és valóságos afrikai múltat vagy legalább annak a körvonalait a felszín­;S re hozni. A Wisconsin Egyetem emeritus professzora tudományos tevékenységének ugyan­akkor különösen tiszteletreméltó és példaadó vonása az, ahogyan lankadatlan erőfeszí­téssel csiszolja tovább korábbi munkáit. Jól látható ez például a jeles elméleti mű, az Oral Tradition mentén felsorakozó, különféle elvi kérdéseket feszegető dolgozatok ese­tében. Ugyanakkor érdemes felfigyelni arra a továbbgondolási folyamatra, mind gazda­gabb és elmélyültebb megoldásokat javasló munkákra, amelyek a zaire-i kuba etnikai ^-^4 csoporttól gyűjtött sokrétű és gazdag hagyományanyagra irányulnak, és amelyek első

Next

/
Thumbnails
Contents