Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

AZARY BEATRIX: A halállal és a halotti szertartással kapcsolatos terek,térképzetek

1989:266-267). Ezt a hiedelmet szolgálja az a hajdúnánási szokás, miszerint a temetőkapuban rendszerint megáll a menet, és a koporsót leteszik a földre. Ekkor váltja le az újonnan érkező halott az előtte elhunytat a temetőőrségről (Kunt 1983:18). A halott sikeres áttérése és túlvilági életfeltételeinek biztosítása érdekében különböző mágikus cselekedeteket hajtottak végre a koporsóba tételnél, és a koporsóba kerülő mellékletek, tárgyak is ezt a célt szolgálták. A halál beálltakor több helyen szokás volt a halott két lábának összekötözése. A koporsóba helyezéskor azonban a kötést el kellett oldozni, „hogy tuggyon járnyi a másvilágon" (Csáky 1999:96). A szemfödél szétvágása pedig a halott látását szolgálta. A koporsóba kerülhettek a halott személyes tárgyai, pénz, hogy „azzal váltsa meg magát a másvilágon", „meg tuggya füzetnyi a csónakot", „hogy a hídon áteresszék", illetve hogy Szent Péter beeressze őt a lelkek közé (Csáky I 999:95). Zsebkendő, imakönyv, élelem, ékszer, hasznos használati tárgyak kerültek a koporsóba a halott túlvilági életének elősegítésére. Különleges sírmelléklet a csíkszentdomonkosiak két pálcája, ami a halott átkelését segíti elő a Jordán folyó vizén (Balázs 1995:99). A várandósán vagy gyermekszülésben elhunyt nő mellé mindazon kellékeket eltemették, amelyek az újszülött ellátásához, keresztelőjéhez szükségesek voltak. A hiedelem szerint ugyanis a másvilágon megszüli gyermekét (Kunt 1987:83). Ha valamit kifelejtettek a koporsóból, azt a sír mellett utólag elásták. Az élet tehát a palócok-és sokak- hite szerint a túlvilágon töretlenül folytatódik, a halottak találkoznak korábban elhunyt hozzátartozóikkal. Emiatt sokan azért is felkeresték a haldoklót, hogy üzenjenek vele meghalt rokonaiknak. A koporsóba is kerültek olyan tárgyak, amelyeket nem az akkori halottnak, hanem a korábban elhunytak számára „küldtek" a túlvilágra. Összefoglalás Az előbbiekből jól kitűnik, hogy a tér mint rendező- és magyarázóelv milyen fontos szerepet játszik a halálhoz kötődő szokásokban, szertartásokban. Az egyes terek előtérbe vagy háttérbe állításával kiemelhetők vagy elrejthetők események, tárgyak, tükrözhetők a társadalmi, vallási, vagyoni viszonyok. Mert bár vidékenként eltérő lehet a térrel történő kifejezésmód (tor alkalmával a halott számára fenntartott hely; a halottas házból való kivitelkor a halott fejének vagy lábának iránya; a temetési menet rendje stb.), a térhasználat és a tér mint kifejezőeszköz alkalmazása mindenütt megjelenik. A térstruktúrák alkalmazásának módja ugyanis egyszersmind a helyi világkép megnyilvánulása.