Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

KOVÁCSNÉ ISTVÁN ANIKÓ: Egy somoskai hiedelemtörténet emléke az ezredfordulón

KOVÁCSNÉ ISTVÁN ANIKÓ Egy somoskai hiedelemtörténet emléke az ezredfordulón A moldvai Somoskán végzett néprajzi vizsgálat során a kutató váratlanul egy hiedelemtörténettel szembesült, mely egy több évtizednyi távolságban megtörtént falubeli eseményt foglalt össze. A három évvel később a történet rekonstrukciójára tett kísérlet számos módszertani kérdést vetett fel. A tanulmány választ keres arra a kérdésre, hogy a korábbi esménynek az emlékezetben máig megmaradt mozaikjai miként rendeződnek a jelenben megszerkesztett történetté. Hogyan írható le az emlék felidéződésének a folyamata két személy együttes próbálkozásaként. Fontos mozzanata ugyanakkor a történet szerepének és ezzel párhuzamosan a megfogalmazásának a helyi társadalom viszonyulása a benne hangsúlyozott értékekhez, tehát az a magatartásmód, amely a közösség normaszegői ellenében rajzolódik ki. A szerző végül röviden kitér a történetben szereplő hiedelemalakra és párhuzamaira. Bevezetés A nyomkeresés, a megismerés, mások megértésének a vágya késztetett arra, hogy saját otthonomat, szűkebb környezetemet egy időre elhagyva egy másik regionális, kulturális közegben próbáljak meg a már rendelekezésemre álló mozaikokból valamiféle egészet formálni, a megfigyelhető viselkedések alapján tágabb összefüggéseket feltárni. 2000 októberében a moldvai Klézse községhez tartozó Somoskán inghímzések néprajzi vizsgálata közben a beszélgetés során váratlanul egy régmúlt történet hangzott el, mintegy megemlítendő érdekességként, a kutatás mellékeseményeként. A háttértörténet azonban minduntalan előtérbe tolakodott a munka során, és egyre több részletet mutatott meg magából, egyre több kérdést fogalmazott meg bennem mint szemlélődő, vizsgálódó idegenben. Nemcsak a helyszínen, hanem a saját életvilágomba visszatérve _ is újabb és újabb kérdések gyűrűztek a történet körül, amelyekre a térbeli határok miatt <N már nem adódhattak válaszok. Pi A másik világgal, az idegennel, az ismeretlennel szembeni érdeklődést viszont nemigen lehet korlátok közé szorítani, kíváncsiságomat csupán időszakosan sikerült elhallJ3* gattatnom, kérdéseim újra és újra válaszokért kiabáltak. Ezeket a válaszokat keresve -!§ majdnem három év időbeli távolságából újra a térbeli határok átlépése, a terepen való részvétel mellett döntöttem. A terep azonban már volt nem ugyanaz, mint három évvel ezelőtt. Azok a feltételezett eredmények, amelyeket a jövendőbeli beszédpartnereimmel teremtett beszédszituációtól vártam, nagymértékben különböztek a terepen tapasztalt tényleges valóságtól. Előzetes elvárásrendszerem felépítésekor ugyanis figyelmen kívül hagytam a felejtés, az elmúlás lehetőségét, törvényszerű hatását. 2003 márciusára az idő lényegesen leszűkítette a látószögemet és lehetőségeimet. 232 Ekkor már nem élt Máris Borbála, aki az egykori esemény szemtanújaként a történetet