Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

KESZEG VILMOS: A „mai nap" mint rítus és mítosz

családi, rokoni, közösségi együttlét számára teremt alkalmat, Zsigmond Erzsébet számára csupán a nagypénteki veszteség, a magány és a fájdalom marad megélhető. Környezetének ünnepi örvendezése a világból való kitaszítottság érzését tudatosítja benne. JEGYZETEK 1. Jelen írás korai változata 2002. április 15-én Bukarestben, a Bukaresti Magyar Kulturális Központ és a Bukaresti Tudományegyetem Hungarológiai Tanszéke szervezésében lezajlott, Napjaink folklórja témájú konferencián hangzott el (lásd Keszeg 2003). 2. A bukaresti kiadás a naplót először teszi közzé. 3. A fogalmaiján Assmann használja olyan kultúrák (óegyiptomi, kínai) jellemzésére, amelyekben a tudás őrzése a rítusokban való ismétlés formájában történik meg (Assmann 1999:87). 4. A történelem és mitológia látszólag hasonlít egymáshoz abban, hogy bizonyos időpontokra összpontosítják figyelmüket. A történelmi idő a fordulópontok sorozatából szerveződik, a mitikus idő a szent idő. Az első az eseményt, a második az elvet tekinti tárgyának (Lotman 1994). A mítosz az abszolút tényeket őrzi, a történelem az emberi emlékezetet, s ezáltal az emlékező embert tárgyiasítja (Cusumano 1997:73). A két narratíva viszont hasonlít egymáshoz abban, hogy mindegyik elfordul a magánemberi problémáktól. Harmadik időnarratívaként a folklorisztikai munkák által megkonstruált népi kalendáriumot említhetjük, amely szintén a jeles napok látványos strukturális elemeiből szerkeszti meg a kiemelkedő napok forgatókönyvét, s így szándéka alapvetően megegyezik a történelem és a mitológia szándékával. 5. A kultúrának, a történelemnek az egyén felőli újraolvasása, -értelmezése a 20. században vált sürgetővé. A román származású francia filozófus, Cioran (sz. 1911) tévedésnek minősítette az értékrendnek önmagában való vizsgálatát. A filozófiai antropológia előnyeként emeli ki azt, hogy az emberi viselkedést értelmezi. Az ember vizsgálata az embernek mint „esetnek", „sorsnak" az elfogadását jelenti. A névtelenségből a sors emeli ki az egyént azáltal, hogy az „univerzális esszencia" helyett a „saját esszenciát" képviseli. Az ember akkor válik esetté környezete számára, ha egyedi módon éli meg az eseményeket, s ezáltal problémává avatja önmagát. A sors immanencia, esszencialitás és irreverzibilitás (Cioran 1991:15-22, 26-33). Az utóbbi egykét évtized elméleti újítása volt a mindennapi életre összpontosító mikrotörténet-írás. Ennek fínalitását a különböző szerzők különbözőképpen határozták meg. Natalie Z. Davis szerint a mikrotörténet azt tárja fel, hogy a történelmi folyamatokban miként valósul meg a lehetséges. Giovanni Levi azt követi, hogy az emberi társadalom szerkezetében milyen mértékben és milyen formák közt jut érvényre a szabad akarat. Az irodalom összefoglalása és hivatkozások: Gyáni 1997. A mindennapi élet előbbi definícióitól eltérően a mai napnak egy egyén összefüggő cselekvéseinek sorát, illetve ennek reprezentációját nevezzük. Az egyéni idő meglétét jelzi a „ne zavarjatok" felszólítás (Voigt 2002:120-12 I). 6. Komoróczy Géza teszi szóvá, hogy míg Freud az álomértelmezést a közelmúlt értelmezésére sajátította ki, az antik korban „a jövendőmondás individuális irányzata volt", az álommotívumok, akárcsak az álom körülményeinek körültekintő értékelését igényelte (Komoróczy 1995:67). 7. Az okkult gondolkodás a kozmikus történéseknek az individuális sorsra való kihatását, a mikroés makrokozmosz analógiáját vallotta, lásd például Lehmann I 900:220-234; Papus I 990:163186. A paralogikus világkép megváltozását Culianu az empirikus, analitikus tudományok előretörésének, Muchembled az újkori intézmények hatalmi törekvéseinek, a hatalom újraelosztásának tulajdonítja (Muchembled 1994).