Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)
Tabló - Az antropológiai film. Bán Dávid
sak, hiszen Miskolc még mindig kisváros ahhoz, hogy az ilyen jelenségeket kezelni tudja. Budapestre utazva tud csak igazán feloldódni, igazán önmaga lenni. A nagyváros talán elfogadóbb, ott talán kevésbé szembetűnőbb egy-egy nem „szokványos" jelenség. De Gabi számára ez mindig véget ér, és következnek a megalkuvásokkal teli hétköznapok Miskolcon. Vincze Zoltán Árnyékok című filmjének főhőse a perzsa származású, immár román orvos, aki mindennapi küzdelmet vív az utcagyerekekért Marosvásárhelyen. Az erdélyi várost a rendszerváltás után elérte a korábban a kapitalizmus rémképének festett világ, és utcára vetett számtalan kiszolgáltatott gyermeket, akiknek egyetlen céljuk a túlélés. Az alkotók e túlélés folyamatát próbálták az orvos segítségével hosszú időn keresztül nyomon követni. Ugyancsak meglepő terepre kalauzol a Tanyavüág Budapesten, Szádvári Lídia filmje, amely a III. kerületi rónát tárja fel. Óbuda lakótelepei után, a nagy távhőkéményen túl, számos modern iparcsarnok és a Magyar Televízió gyártási bázisa mellett él jó pár szegény ember, ócska kis vályogkunyhókban, és állatokat tartanak, földet művelnek. Ide érkezik a várbeli turisták konflisa, hogy a lovak megpihenjenek, szabadon fussanak egyet. A lovász az Alföldről.érkezett, s amíg engedik, maradna. Csend van itt és nyugalom. A volt üdülőövezet lassan állandó lakhelye lett néhány szegényebb sorsú családnak. Megtelepedve, pár száz méterre ugyan a HÉV vonalától, de mégis távol a város zajától, élik mindennapjaikat, reménykedve, hogy nem kell elhagyni e szerény, paradicsomi világot. Hiszen számukra a város nem nyújt semmit, „tanyavilágukban" mindenük megvan, ami szükséges. E sorok írójától is két filmet vetítettek le: a Budapest Keleti - Paris Nord című munka a pályaudvar sajátos miliőjét, kialakult, szinte város a városban jellegű kultúráját ábrázolja történeti visszatekintéssel és földrajzi összehasonlítással. A kispesti Wekerle-telep volt főkertészének sajátos portréja az Eltem útja, melynek főhőse, a bohókás öregúr élettörténetében felelevenít számos misztikus városi helyet, így a Rómain levő Hableányt is. Az itt bemutatott filmek jó része cáfolni engedi azt a Ruby-féle, mások által is sűrűn hangoztatott elképzelést, amely szerint az antropológiai filmek nem mások, mint hogy alkotóik mozgóképpé szeretnének átalakítani valamely antropológiai témát. Alapvetően mindig bevett gyakorlat, hogy számos helyen, így még a szabadabban kezelt vizuális diplomamunkák esetében is szöveges kiegészítést kérnek az antropológiai filmek mellé, mintegy értelmezőeszközként a látottakhoz. Persze ennek elkerülésére olyan önmaguk lábán megálló filmeket kell prezentálni, amelyek túllépve a vizuális dokumentáción, a „mozgóképes terepmunkanaplón", önmagukban képesek bizonyítani témájuk fontosságát. Megfontolandó tehát, hogy mely kutatás kívánkozik végeredményében video- vagy filmszalagra, mi az, amihez csak naplószerűen használatos a kamera, és ne feledkezzünk meg a kiegészítő filmekről sem, amelyek mint illusztráció jelennek meg. A filmek nem feltétlenül „csak" a kutatási eredmények közvetítésére, bemutatására szolgálnak, hiszen látható, hogy egyes művek önmagukban „hordozzák" magát a kutatást. Igen nehéz elképzelni például Füredi Zoltán mindkét itt bemutatott filmje esetében a vizuális segédanyag szerep kizárólagosságát. Elképzelhetetlen vagy legalábbis nehézségekbe ütköző lenne témáinak kizárólagos és találó szöveges interpretációja. Mindez a vetítések alkalmával bemutatott filmek jó részére igaz, igazolva a szervezők alapkoncepcióját. Sikerült „az antropológia szolgálatába állítani a vizuális média hatalmas erőit".
