Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

Tabló - Egy (újabb) könyv Erdélyről. László Kürti: The Remote Borderland. Transylvania in the Hungarian Imagination Feischmidt Margit

kusok és egyéb értelmiségiek különbözőképpen tekintenek, illetve amelyek különösen fontosak a köztük folyó szimbolikus küzdelem szempontjából. A harmadik fejezetben Kürti saját terepmunkájára támaszkodva azt kívánja vizsgálni, hogy az Erdélyről való elképzeléseknek milyen szerepük volt az I 980-as évek második felétől kialakuló nemzeti diskurzusokban, elsősorban Magyarországon, de ennek kihatásaként Erdélyben is. A ne­gyedik fejezetben azt a folyamatot írja le, amelynek során a népi írók és a belőlük táplál­kozó beszédmód újrafelfedezik Erdélyt, valamint azt, ahogyan felhasználták ezt a kom­munista ideológia hegemóniájának lebontására és a magyar nemzeti diskurzus újrafel­építésére. Vagyis ebben a fejezetben a szerző arra tesz kísérletet, hogy Erdély, illetve „az erdélyi magyarság" újrafelfedezésének politikai szerepét értelmezze a magyar rendszer­váltás történetében. Az ötödik fejezetben, amelyben az államszocializmus korszakához tér vissza, a szerző azt vizsgálja, hogy miként értelmezték a romániai nemzetiségi kérdést a kommunizmus különböző korszakaiban, és ahhoz a román vezetésén kívül mások, elsősorban a nyuga­ti kutatók és az amerikai magyar diaszpóra mivel járultak hozzá. A hatodik fejezet úgy indul, mintha a negyedik megszakadt logikáját kívánná folytatni; azt vizsgálja, hogy a magyarországi táncházmozgalom miként alkotta meg azt az Erdély-képet, amit az au­tentikus magyar népi kultúra forrásának tekintenek, és amit egy új nemzeti diskurzus és egy népi-nemzeti ellenkultúra felépítésére használtak föl. A fejezet második felében felerősödik a tudósítói hangnem a könyvben, ami a jelenre vonatkozó, elsősorban a politikai eseményeket és folyamatokat leíró utolsó két fejezetet erősen áthatja. Katherine Verdery mondta egyszer, hogy aki Erdélyről akar írni, nem tudja megke­rülni, hogy rendet tegyen - legalább a maga számára - az egymástól különböző törté­nelemverziók között. Kürti sem tudja elkerülni ezt a kísértést, ami önmagában még nem is volna probléma, ha egy historiográfiai elemzést kapnánk, egy újabb, valamilyen tekin­tetben speciális adalékot ahhoz az utóbbi években szépen gazdagodó irodalomhoz, amely az egymással rivalizáló nacionalista múltképeket dekonstruálja. Sajnálatos módon azonban nem historiográfiai elemzést kapunk, szerzőnk nem a történelemdiskurzusok, hanem a történeti tények között próbál rendet tenni és megállapítani, hogy az elmúlt kétszáz évben mi milyen mértékben járul hozzá a konfliktus létrehozásához vagy ellenkezőleg, annak enyhítéséhez. Három, a két ország közötti területi viták szempontjából fontos történelmi korszakról beszél - a 19. századi és 20. század eleji nemzeti mozgalmakról ­, amelyet Nagy-Románia megteremtése zár le, a második világháborúhoz köthető határ­módosítások és konfliktusok korszakáról, valamint az államszocialista rendszer nemze­tiségpolitikájáról. A könyv negyedik és hatodik fejezetében visszatér a szerző ahhoz a könyve első fejezetében megfogalmazott központi kérdéshez, hogy a távoli határterület, Erdély megjelenítése milyen szerepet játszott, illetve játszik a magyar nemzet reprezentációjá­ban. Kürti a magyar nemzeti kultúra kutatásának Hofer Tamás ( I 991 ) és Niedermüller Péter ( 1994) munkásságához köthető felismeréséből indul ki - anélkül azonban, hogy őrájuk, illetve munkáikra egyetlenegyszer is hivatkozna -, miszerint a tipikus vagy igazi magyar megtestesítője és ezzel együtt a nemzetreprezentációk fő toposza a magyar paraszt erősen idealizált képe. Míg a fent idézett két szerző a nemzeti kultúra felfedezé­sét és ezzel együtt a magyar paraszti kultúra nemzeti archetípussá emelését a 19. szá­zadban kezdődő folyamatnak látja, amelynek hajtómotorja a polgárság és a történeti

Next

/
Thumbnails
Contents