Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

Tabló - Kvalitatív társadalomkutatás és kulturális antropológia. Uwe Flick- Ernst von Kardorff- Ines Steinke, Hrsg.: Qualitative Forschung. Ein Handbuch Kotics József

a leírását tekinti a legfontosabb szempontnak, míg a strukturalizmusnál és a pszichoa­nalízis esetében a cselekvés- és jelentés-létrehozó mélystruktúrák hermeneutikai rekonst­rukciója a cél. A szimbolikus interakcionalizmus és a fenomenológia az adatnyerési eljárásmódok közül elsődlegesen a narratív interjút és a vezérfonal-interjút alkalmazza, s az interpre­tációs modellek közül a kvalitatív tartalomelemzést, a narratívak szekvenciaelemzését, valamint a hermeneutikus eljárásmódokat részesíti előnyben. Ezek a vizsgálatok legtöbb­ször a mindennapi tudás elemzésében és a biográfiakutatásban realizálódnak. Az etno­metodológia és a konstruktivizmus előszeretettel használja a részt vevő megfigyelés módszerét, de emellett a gyakran alkalmazott módszertani eljárások közé tartozik a cso­portbeszélgetés, az interakciók megfigyelése és a dokumentumok kutatásba való bevo­nása is. Ezen említett irányzatok interpretációs módszerei közé a beszélgetéselemzés és a diskurzusanalízis mellett a dokmentumok értelmezése tartozik. Ezeket az eljárásokat az életvilág-analízis során alkalmazzák, de a kritikai kultúraelemzés (cultural studies) vizs­gálatai is ebbe az értelmezési tartományba sorolhatók. A strukturalista és pszichoana­litikus megközelítésmódok elsődlegesen interakciók megfigyelésére és szisztematikus feljegyzésére, valamint fényképek és filmek elemzésére támaszkodnak. Az alkalmazásra kerülő értelmezési módszerek közül főképp az „objektív" hermeneutika, a mélyherme­neutika és a hermeneutikus tudásszociológia említhető. A két irányzat vizsgálatait fő­leg a családkutatás, az életrajzi és generációkutatás, valamint a társadalmi nemek vizs­gálata (gender studies) területén végzi. A kvalitatív kutatás igazi erőssége módszertani eszköztárának sokféleségében, an­nak kifinomultságában rejlik. Miután a társadalmi aktorok életvilágát lokális-szituatív dimenziójában kívánja leírni és elemezni, a szituációk sokféleségének megragadására al­kalmas eljárásmódokat kell alkalmaznia. A módszertani spektrum utóbbi évtizedekben megfigyelhető jelentékeny kiszélesedése, az eljárásmódok finomodása egyaránt jellemzi az amerikai és német kvalitatív társadalomkutatást. Az egyes módszertani eljárások so­hasem öncélúak, minden esetben meghatározott teoretikus megfontolások állnak hát­terükben. A kvalitatív kutatás mai lehetőségei, hazai recepciója Ha túlzó is Denzinnek ( 1997) az a megállapítása, mely szerint a posztmodern végével a 12 kvalitatív társadalomkutatás egy új tudományos spiritualizmus létrejöttéhez fog hoz- ^ zájárulni, azoknak a kritikai észrevételeknek sem lett igazuk, melyek azt mondták, hogy # itt pusztán egy konjunkturális felfutásról van szó. jg A kvalitatív kutatás újabb elméleti törekvései, módszertani-kutatástechnikai újításai több ponton is kínálnak kapcsolódást a hazai antropológiához. A tematikus és metodo­lógiai kompatibilitás az antropológiai és kvalitatív megközelítés esetében nem vitatható. A kvalitatív társadalomkutatás elméleti megfontolásai és kérdésfeltevései a saját társada­lomban fellelhető kulturális idegenség antropológiai megközelítése során nagy fontos­sággal bírnak. De emellett azok az adatnyerési és -értelmezési eljárások is figyelmet ér­demelnek, amelyek az utóbbi évtizedekben alakultak ki. A narratív interjú például olyan, ma már általánosan elterjedt kutatástechnika, amely Magyarországon csak igen szórva- Zoj :: : ;r :

Next

/
Thumbnails
Contents