Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

Tabló - Kvalitatív társadalomkutatás és kulturális antropológia. Uwe Flick- Ernst von Kardorff- Ines Steinke, Hrsg.: Qualitative Forschung. Ein Handbuch Kotics József

karakteressé formálódásában az amerikai szociológiában az 1960-as években lejátszódó nagyszabású átalakulás játszotta a döntő szerepet. Az addig uralkodó parsonsi strukturális-funkcionalista paradigmát több irányból érte támadás (Alexander 1996). Ezek a kritikai irányzatok teremtették meg a kvalitatív társadalomkutatás elméleti-módszertani kereteit, s váltak egyúttal az európai (elsősorban a német) kutatások generálóivá. A kvalitatív társadalomkutatás aktualitása, jellegzetességei A kvalitatív kutatások megerősödése abban az új tudományfelfogásban gyökerezik, amely tagadja a természettudományos elvek alapján elgondolt objektív tudomány kizárólagosságát. Az utóbbi két évtizedben a kvalitatív kutatások nagymérvű felfutásáról, reneszánszáról beszélhetünk. Mi teszi aktuálissá és vonzóvá a nagyon eltérő tudományágak képviselői számára a kvalitatív társadalomkutatást? Egyes teoretikusai szerint a kuhni értelemben vett normal science rangjára igényt tartó értelmezői beállítódásnak miben rejlik tehát a titka? Minden vonatkozó kézikönyv abban az attitűdben látja e jelenség magyarázatát, ahogyan a kvalitatív vizsgálatok a társadalmi jelenségek felé közelítenek. A számszerűsítésre törekvő, standardizált eljárásokkal dolgozó, ezáltal erősen objektivista módszerekkel és normatív koncepciókkal szemben az érintettek szemszögéből (native point of wiew) való vizsgálódás az adott életvilág olyan dimenzióját tárja fel a kívülálló értelmező számára, amely révén arról mélyebb, közelibb, hitelesebb, minőségibb képet nyerhet. A kvalitatív társadalomkutatás legfőbb törekvése az életvilág belülről való leírása, a cselekvő emberek saját nézőpontjának feltárása. A kívülállók számára nem hozzáférhető jelentés-összefüggések, strukturális jellemzők megismerése révén az adott életvilágban élők implicit tudásának explicit feltárása a társadalmi valóság megismerésének olyan dimenziója, amelynek egyaránt van gyakorlati és elméleti nyeresége. A saját életvilág horizontjából észlelhető kulturális idegenség megragadása és értelmezése a társadalmi szereplők perspektívájából az antropológiai kutatás azon kiindulópontjához köthető, amely az émikus kategóriákon keresztül véli megragadhatónak a másik kultúra értelem-összefüggéseit. De nem pusztán tudománytörténeti, elméleti-módszertani okok következménye a kvalitatív kutatások áttörése. A mai társadalmi jelenségek vizsgálatában azért is kaphat kiemelt szerepet ez a látásmód, mert az értékrendek és életmódok korábbi, merev keretei feloldódtak, s azok plurálissá válásának következtében a minket körülvevő világ,12 ban egyre több sajátos életformát, életstílust, szubkulturális csoportot találunk. Az életvilágok pluralizálódása következtében a társadalomkutató egyre gyakrabban szembesül # olyan társadalmi kontextusokkal, melyek teljesen újak számára, s melyek radikális újszerűsége deduktív metodológiával nem igazán érhető el. A kvalitatív kutatások nyitottsága és flexibilitása, a lokális életvilágok belülről történő, mikroszkopikus szemléletű megközelítésmódja lehetővé teszi a geertzi értelemben vett sűrű leírások előállítását. A heterogén interdiszciplináris társadalomtudományi érdeklődés összefoglaló elnevezéseként felfogott kvalitatív társadalomkutatásnak vannak olyan alapelvei és jellegzetességei, amelyek minden idetartozó nézetre egyaránt érvényesek. A kvalitatív társadalomkutatás négy elméleti alaptételt tart kiemelt fontosságúnak. Az első azt mondja ki, hogy a társadalmi valóság úgy fogható fel, mint a társadalmi interakció során közösen 282 konstituált jelentések és összefüggések eredménye. A második alapelv a társadalmi va-