Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)
LAJTAI LÁSZLÓ: A minangkabau gyógyító orvosantropológiai zemszögből
Délkelet-ázsiai animizmus és a dukun A dukun indonéz szó (Malajziában a hasonló személyt bomoh-nak nevezik), ezt az indonéz szót ugyanakkor lndonézia-szerte számos különböző nyelvű és kultúrájú etnikum használja, sokszor más, rokon értelmű szavak mellett. Az indonézzel és a malájjal szoros rokonságban álló minangkabau nyelvben is ezt a szót alkalmazzák. Ha az angol sámán szót szeretnénk indonézre lefordítani, akkor a szótárak a dukun szót adják meg. Az indonéz dukun azonban együttese egy hagyományos gyógyítónak, pszichológusnak, spirituális médiumnak, mágusnak és varázslónak (Harper 1997). Az Indonézia területén, törzsi társadalomban élő népcsoportok ilyen személyeinek elnevezését szintén a dukun szóval fordítják indonézre, például a minangkabauk szomszédságában, a Mentawai-szigeteken élő őslakosok sámánjait. Bali szigetén Barth (I 993) egy-egy balinéz nyelvű hindu és muzulmán közösséget vizsgált és hasonlított össze. A sámán (varázsló, mágus, gyógyító stb., akárhogy is hívjuk magyarul) szerep mindkét helyen, sőt formailag is hasonló módon előfordul. A két világvallás dacára mindkét népcsoport számára természetes, hogy a világot mindenféle, különböző tulajdonságú szellemek népesítik be. A muzulmán varázsló neve a dukun, a hindu varázsló neve viszont balian. Az 1945-ben megalakult modern Indonézia alkotmányának alapelve a Pancasila, az Öt alaptörvény. Az egyik alaptörvény az ötből az egyistenhit, melynek értelme eredetileg részben antikommunista jellegű volt, részben - bár ezt lehet, hogy sokan politikai okok miatt vitatnák - a kínai kisebbség és annak hitélete ellen készült (sok kínai áttért a katolikus vallásra), részben természetesen a domináns iszlám világképet fejezte ki. Az alapelv istenhit-megfogalmazásában antikommunista jellegű, egyistenhit-megfogalmazásában sámánellenes. Egy 1954 és 1982 között érvényben lévő törvény a politeizmust, akárcsak az ateizmust, törvényen kívül helyezte. Például a minangkabaukkal szomszédos keresztény batak népcsoportnál folyó úgynevezett evangelizációs kampányok (többek között 1966-ban), melyek felléptek a pogány „hiedelmek", a boszorkányság ellen, antikommunista színezetük miatt kormányzati támogatással bírtak (Steedley 1993). Egyfajta ellentét keletkezett azagama (vallás) és azadat (hagyomány) között. A sámánista gyakorlattal szembeni direkt fellépések később csökkentek. Manapság az agama pemena (jelentése: helyi vallás, szekta, hitfajta, „akiknek még nincsen vallásuk") kifejezést lehet például használni. A suhartói időkben az adat és a politik kifejezés sajátos jelentéstartománnyal bírt. Az adat jelentette az állami legitimitást, a természetes alapokat és a stabilitást. A politik pedig az egyéni ambíciókat, a centrifugális hajtóerőket, a korrupciót, a szociális veszélyt és a nemzetileg nem autentikus jelleget. Ugyanakkor Indonéziában a szellemekben és az okkult erőkben való hit szerte az országban és minden társadalmi rétegben általános. Suharto exelnök is például egy dukun háztartásában nőtt fel, tisztelte a jávai misztikus tradíciókat és mágikus tudást. A mágia még állami szinten is megjelenhetett, például a brit Károly herceg és Diana hercegnő borobuduri látogatása előtt felkértek egy csoport „bölcs embert", hogy biztosítsák a szép időjárást. Wiyogo dzsakartai kormányzó maga is rendszeresen felügyelte a főváros (elvileg mohamedán) halászainak éves, a tenger istennője számára történő felajánlási ceremóniáit. Ilyen alkalmakkor egy dukun kihajózik a Dzsakarta közeli Ezer-szigetekre, és bivalyfejet, rizst és gyümölcsöt áldoz a tenger uralkodójának, hogy biztosítsa a tengerből élők számára a folyamatos prosperitást.
